A bányászat és a pénzverés rokon mesterségek.

 

Évszázadokon át a bányászat az ércek és a különféle drágakövek bányászatát jelentette, a szenet csak jó 300 éve kutatja az ember. Nem véletlen hát, hogy minden korban és minden birodalomban a pénz előállítása azokhoz a a területekhez kötődött, ahol magát a pénzveréshez szükséges ércet bányászták és feldolgozták. A magyar pénzverés otthonai évszázadokon át a bányavárosok Körmöcbánya, Nagybánya, Szomolnok, Selmec voltak.

 

Így adódott, hogy a bányászat múltja és jelene az éremművészetben - és testvérében, a plakettművészetben - hosszú-hosszú ideje jelen van.

 

Az egész világon nagy múltja van ezeknek a kisplasztikáknak, s ez különösen érvényes hazánkra.

A világ első bányászati akadémiája, a több mint 100 éves múltra visszatekintő bányászati és kohászati egyesület, a számos magyarországi bányaüzem rendre bocsátotta ki különféle érméit, plakettjeit - bronzba, ezüstbe öntve ezáltal hagyományait, fontos eseményeit. A hol mesterien kialakított, hol egyszerűségüknél fogva megragadó kisplasztikák nem csak emléket állítanak fontos eseményeknek, de megőrzik azokat a bányász emlékeket, melyek sajnos napjainkra egy inkább elveszni látszanak.

 

Az éremművészet és vele együtt a plakettek művészete a képzőművészet egyik legnehezebben művelhető ága. Mert míg egy olajfestményen vagy egy nagy méretű szobron a művész úgy alkothat, ahogy kedve tartja, a két- illetve éppen csak háromdimenziós kisplasztikák szerkesztési szabályai igen kötöttek, a tárgy, az ember ábrázolását behatárolják a hordozó forma - legtöbbször kerek - szegélyei.

 

Hazánkban sokan voltak és vannak, akik e műfajt művelték, és mégis szinte egy kézen meg lehet számolni az igazán nevssé, ismertté vált éremkészítőket, a plakettművészeket.

Ferenczy, Borsos alkotásait még talán sokan ismerik, de Madarassy Viktor, Berán József vagy a kortársaink közül Ligeti Erika, Asszonyi Tamás,Pataky Béla, R. Kiss Lenke neve már csak a műfaj iránt jobban érdeklődők előtt ismert. Pedig sokan készítettek a mesterségünkhöz köthető darabokat is.

Alkotásaik mellett a bányászat (és kohászati) tárgyú kisplasztikák között számtalan olyat találunk, melyek alkotója nem ismert, és szinte már lehetetlen is fellelni az utat hozzájuk. Pedig alkotásaikkal nem csak értéket teremtettek (hiszen egy-egy kis érme, vagy plakett önmagában is érték), de a múlt egy darabjának megőrzésében is nagyon fontos részt vállaltak.

 

Tekintsük át ezt a különös művészetet, a bronzba, ezüstbe formázott bányászmúltat...

 

A bányászati és kohászati érmek, plakettek osztályozása

 

Bevezetésként mindenképpen el kell mondani, hogy a bányászati és kohászati érmek egymástól elválaszthatatlanok. Mint már említettem, az éremverés, a pénzgyártás hosszú-hosszú ideig összefüggött a bányászattal, hiszen az ércek fejtése és feldolgozása, majd a nemes és kevésbe nemesebb fémek előállítása évszázadokon át közös mesterségnek számított. A hazai hagyományok is ezt támasztják alá - elég csak a szakmai oktatás vagy az állami irányítás közös voltát megemlíteni itt: Selmecen, később Miskolcon is közös képzés folyt a két szakmában, és hosszú-hosszú évtizedeken át mindkét szakma az ún. "nehézipar" körébe tartozott.

 

Bemutatásunk tárgyát két fő nagy csoportra oszthatjuk: külön műfajt jelentenek az érmék, és külön műfajt a plakettek.

 

Érmének a magyar nyelvhasználatban leginkább a forgalmi érmeket (azaz a pénzérmeket) nevezzük. A gyűjtők két néven nevezik az ilyen tárgyakat: "érem" és "érme". Régóta folyik a vita, mit minek nevezzünk - jómagam nem szeretnék igazságot tenni ebben, így felváltva fogom ezt vagy azt a megnevezést használni.

A bányászati-kohászati tárgyú érmék az ún. "emlékérem" vagy "emlékérme" kategóriába tartoznak. Pénzként funkcionáló érmék csak két esetben kapcsolódnak a bányászathoz, mindkettő igen érdekes műfaj. Az egyik, az úgynevezett bányapénzek kategóriája, míg a másik csoportba azokat a "hagyományos" forgalmi pénzeket soroljuk, melyek bányászati motívumokat hordoznak magukon. Ezekről külön szólok majd.

Illetve ez előbbi mondatot ki kell igazítanom: szinte minden régi hazai pénzérme a bányászathoz kapcsolódik, hiszen a bányavárosokban verték őket - de erről már volt szó.

 

Az érmék

 

Ezek átmérője nagyjából 25-50 mm között változik. Minden esetben két oldalasak és a tárgyunkhoz kapcsolódó érmék jellemzően valamilyen eseményhez köthetők.

A bányászati tárgyú érmék legismertebbjei az egykori selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémia jutalomérmei. Az egyik oldalukon Mária Terézia arcmását, a másik oldalon az adott mesterséget ábrázoló érmék minden numizmatikus előtt ismertek.

 

Az érmék készítése és élete legtöbbször jól dokumentált, követhető folyamat. Érmeink nem ritkán több ezres darabszámban készülnek, és bár vannak köztük ritkák, sőt, egészen unikális példányok is, jóval gyakrabban találkozik velük az érdeklődő.

Ezzel szemben a másik kisplasztikai műfaj, a plakettek művészete amilyen szerteágazó, olyannyira egyedi is.

 

A plakettek

 

A fémhez jól értő bányászok, kohászok a mesterségüket bemutató, fél tenyérben elférő alkotások százait alkották meg az elmúlt évszázadok alatt.

 

A plakettművészet nem olyan jól körülhatárolható, mint az éremművészet. Ábrázolásmódja is eltér bizonyos mértékben, sőt, a művészettörténet szigorúan elválasztja a két műfajt. Míg az érmek, emlékérmek legtöbbször - ahogy korábban írtam - egy-egy jelentős eseményhez kapcsolódnak, a plakettek jó része önállóan is létrejöhet. Számunkra (számomra) legértékesebbek azok, melyek a bányászatot mint mesterséget mutatják be.

 

Mivel méretük általában nagyobb, mint az érmeké (található közöttük akár 13-14 centiméter átmérőjű is) kidolgozásuk 'bőségesebb' lehet. Nem véletlenül nem azt írtam, hogy részletesebb: mert míg az érmék több száz éve verőtővel készülnek (azaz az éremként szolgáló korongot két vésett pofa közé ütik be) és ezért az érem képe részletdúsabb lehet, addig a plakettek nem ritkán öntött vagy vésett kivitelezésűek, így durvább megmunkálásúak.

Különösen igaz ez azokra a darabokra, melyek valamelyik öntőműben, a vezetés vagy a dolgozók szorgalmából készültek, s melyek nem művészek alkotásai.

A bányászatot - azaz a fizikai munkát, az iparhoz kötődő építményeket, tájakat - bemutató plakettek virágkora a II. világháború utánra tehető. Míg korábban az ilyen darabok többnyire egy-egy személy valamilyen jubileuma okán készültek, a háborút követő évtizedekben - nem kis részben politikai okokból - az állam, a vállalatok, társadalmi szervezetek voltak a plakettek megrendelői. Ezek a szervezetek a kis műalkotásokkal jutalmazták dolgozóikat, munkatársaikat és ez jó alkalmat adott az e műfajjal foglalkozó művészeknek alkotóképességeik kibontakozásához.

 

Évente több száz emlékplakett, nagyobb érem került ki a műhelyekből. Ez ezres nagyságrendű kibocsátást jelent, hiszen többnyire sok darabos szériák kerültek megrendelésre. A korban szokatlan módon mindenféle központi utasítást, iránymutatást mellőzve kialakult és hosszú időn keresztül élt egy olyan - a kor egyik kritikusa által "a társadalom belügyének" nevezett - műfaj, mely műalkotások sokaságának megszületését eredményezte. A hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években több művészgeneráció, szobrászok sora foglalkozott a plakettel, mint műfajjal, és nyugodtan mondhatjuk, hogy ritka kivétellel igen nívós színvonalon. Persze sokszor idomulni kellett a megrendelők néha eltúlzott kívánságaihoz, de az ilyen darabok a ritkábbak. Ha túl sok mindent kellett rávarázsolni a plakett kis képére, nehéz volt nemet mondani - de nem ez a jellemző. Asszonyi Tamás, R. Kiss Lenke, Kiss Nagy András, Csíkszentmihályi Róbert az ilyen, megrendelésre készülő darabokba is bele tudta vinni a műűvészi tálentumot.

 

Míg nyugaton napjainkig a vert érmek szolgáltak e célra, hazánkban és Lengyelországban az öntött érmek illetve plakettek váltak uralkodóvá. Ennek oka részben az volt, hogy a fiatal szobrászok ezt a technikát szívesebben alkalmazták az önálló (azaz nem megrendelésre készült) plakettjeik megalkotására, és így e technika és a műfaj a 80-as évekre igen magas színvonalat ért el. Jó példa erre, hogy 1984-85-ben már nem ritkán több tízezer forintot is el lehetett kérni egy-egy kortárs művész alkotásáért - akkor, amikor a fizetéseket még négy számjeggyel írtuk le...

Természetesen a vállalatok, társadalmi szervezetek által megrendelt darabok - akkor még - nem jelentettek ekkora értéket. Számtalan darabjuk elkallódott az évtizedek során, asztalfiókokban, dobozok mélyén pihennek.

A "Bányászmúlt" oldalakon bemutatott bányászati és kohászati tárgyú plakettek több mint 90 százaléka ebben a korban született. Közülük sok az - elsősorban a vállalatok, üzemek megrendelésére készült - egyszerű, a művészi értéket mellőző darab, de számos igen nívósan megalkotottat is találunk.

 

A kerek plakettek átmérője 6-8-10 centiméter, a más alakzatot formázóké méretei 10-12 cm. Jóval vastagabbak, mint a vert érmék, így súlyuk is nagyobb azoknál. Sajnos nem egyszer éppen e tulajdonságuk okozza, okozta végzetüket: számtalan plakett, kisplasztika semmisült meg azért, mert a régi korokban jobbnak látták beolvasztani anyagukat, mint megőrizni a művészi alkotást.

 

Minden bányászathoz, kohászathoz kapcsolódó érme, plakett kettős ablakot nyit a múltra: őrzi annak a személynek, eseménynek emlékét, melynek alkalmából megszületett; s azon embernek emlékét is, ki valamikor jutalomként megkapta, kezébe fogta, majd őrizgette élete végéig. Így válik teljessé Lyka Károly, a századelő neves művészettörténészének mondata: "Halk szavú bók minden érem és plakett: adó, amelyet a kölcsönös méltánylás határoz meg s az emberséges illemtudás osztogat...".  

 

A bányászati plakettek kidolgozásának érdekességei

 

A hagyományos, művészi plakettek felületéből a képek, motívumok dombormívesen emelkednek ki. Ha kézbe fogjuk őket, finoman kitapinthatjuk az alkotást. Ebből ered szépségük és különlegességük: nem síkban, de nem is a szobroknál megszokott három dimenzióban ábrázolják tárgyukat. Ezért nem csak művészi színvonalú megtervezésük, de öntésük, fizikai előállításuk sem egyszerű feladat.

 

A bányászattal kapcsolatos plakettek között van egy olyan típus, mely szintén öntött kivitelű, de az előbb említett domborművű ábrázolás helyett a rajtuk látható kép sík felülettel rendelkezik. Ezért formájukban, arányaikban inkább éremhez hasonlíthatók, bár méreteik persze azokénál jóval nagyobbak. Az előállításuk körülményeinek felkutatása, technikájuk dokumentálása - ismereteim szerint - mai napig nem történt meg.

 

Feltehető, hogy ezeket az érmeket egyszerűbb eszközökkel, kevésbé kidolgozott formákba öntötték. Az öntés után a plakett mintázott felülete, az éremkép egyenetlen volt, ezért azt gépi köszörüléssel tették síkká. Így az ábrázolások, a feliratok élesen határoltak, szépen kivehetők.

Közelebbről megfigyelve néhányukon jól kivehető a köszörülés nyoma, de jellemzően polírozott a felületük. Némelyikük színezést is kapott.

 

Ezek a plakettek az ország két bányászati tájához, az oroszlányi és a borsodi szénmedencéhez köthetők. Minden valószínűség szerint azonos, az utóbbival kapcsolatban álló öntőüzemben készülhettek. Tervezőik, alkotóik sajnos nem ismertek. Jómagam ezeket "borsodi típusú" plaketteknek neveztem el.

 

A "Bányászmúlt" oldalakon bemutatott darabok közül a Mákvölgyi Bányaüzem, Miskolci Bányamentő Konferencia, Miskolci bányaüzem, Borosodi Szénbányák jubileumi, Lyukóvölgyi Bányaüzem, Borsodi Szénbányák kongresszusi, Borsodi Szénbányák KISZ Bizottsága, Központi Szénosztályozó, OMBKE Borsodi Csoport, FAK Bányaüzem, Szuhavölgyi Bányászlakta Települések

elnevezésű plakettek egyértelműen ebbe a sorba tartoznak, de én ide sorolom Szenet fejtő bányászt bemutató plakettet is.

 

A fentieken kívül a szakirodalomban Roznai István összefoglaló művében találkozunk még ilyen jeleket magukon hordozó alkotásokkal, ezek szintén az oroszlányi és a borsodi szénbányákhoz kötődnek.


A bányászati és kohászati érmek bemutatása

 

 

 

A bányászat, mint mesterség

 

A bányászati érmek, plakettek fő motívuma a bánya, a munkahely bemutatása. Számtalan ábrázolását ismerhetjük meg a bányaművelésnek a kezdeti bányakunyhóktól a legmodernebb föld alatti fejtésekig.

 

 

Bányavállalatok, üzemek

 

Hazánkban egykor több tucatnyi bányavállalat, bányaüzem létezett.

 

Ezek majd' mindegyike bocsátott ki működése során kisplasztikákat, elsősorban plaketteket. Számos közülük a szakirodalomban sem ismert, nem kerültek publikálásra. Valahol rejtőznek, csak ritkán lehet rájuk bukkani.

Ugyanez igaz a hazai kohászati üzemekre is - s e vállalatoknál még rendelkezésre is állt a megfelelő szakértelemmel rendelkező dolgozói gárda, akik szívesen közreműködtek mind a saját gyáruk, mind a bányászati üzemek ilyen jellegű emléktárgyainak megalkotásában.

 

 

Különlegességek: bányapénzek, bárcák, zsetonok

 

A numizmatika különös részét képezik azoknak az érméknek a gyűjtése, melyek valaha szükségpénzként vagy pénzhelyettesítőként funkcionáltak.

A bányavidékeken nagy munkástömegek és családtagjaik alkottak közösséget egy szűk területen. Ellátásukról a bányatulajdonosoknak, bányabérlőknek kellett gondoskodniuk. Első időkben ez valóban gondoskodás is volt, ám a bányavállalkozó egy idő után rájött, hogy bizony jó üzletet jelent, ha a bányászok, a családjaik az ő általa létrehozott üzletben vásárolnak, az általa megszabott árakon. Helyi használatra pénzhelyettesítő érméket, zsetonokat vertek, ezeket adták fizetségül a dolgozóknak, akik ezekkel fizettek a helyi üzletben.

A bányapénzeknek külön irodalma van, már az 1900-as évek elején részletes tanulmányok készültek róluk. Legismertebbek közülük a selmeci bányapénzek, más néven poltúrák, melyek használatától, készítéséről számos vita folyik szakmai körökben. A témát Szemán Attila, a soproni Központi Bányászati Múzeum szakértője dolgozta fel részletesen (lásd szakirodalom).

 

Szintén ellátási célokat szolgáltak a különféle helyi fogyasztási szövetkezetek, egyesületek zsetonjai, bárcái. Hazánkban a bányászathoz és a kohászathoz kapcsolódó legismertebb ilyen pénzhelyettesítő eszközök a diósgyőri szövetkezet bárcái. Igen ritkák a dorogi szénbányák által kibocsátott zsetonok, ma már alig lelhető fel közülük néhány.

 

Másfajta zsetonok is forogtak bányász (és kohász) körökben. A különféle szerszámokat, kézigépeket a bányavállalatok bárca, vagy más néven biléta ellenében adták ki a dolgozóknak - akiknek műszak végén az eszközöket vissza kellett szolgáltatniuk.

 

 

Fontos események alkalmából kibocsátott érmek, plakettek

 

A bányák a régi korokban a gazdasági élet egyik legfontosabb részeinek számítottak.

 

Ennek megfelelően az uralkodók igyekeztek személyesen is megismerni, felügyelni tevékenységüket, s gyakorta felkeresték az üzemeket. Ezen látogatások emlékére a bányák vezetése, bérlői látogatási emlékérmet vertek, melyek ma már a gyűjtők nagy kincseinek számítanak.

De a bányavállalatok, üzemek szívesen adtak ki emlékérmeket, plaketteket más fontos események alkalmából is. Műalkotásaink jelentős része ilyen okból született.

 

 

Kohászati érmek és plakettek

 

A bányászat és a kohászat testvérmesterségek. Úgy nagyjából 300 évvel ezelőttig nem a szén, hanem a különféle ércek kitermelése végett szálltak le a mélybe az emberek. A nemesfémek, ezüst, arany bányászata mellett legalább olyan fontos volt az eszközök, fegyverek készítésére szolgáló fémek (réz, vas) ásványainak megszerzése. Ennek megfelelően a bányamunka és a fémek megmunkálása szorosan kapcsolódott egymáshoz. Az első bányatisztképző - és majdani utódjai az Akadémia, később az egyetem - is e két mesterséget tartotta fő tárgyának.  

 

Természetes, hogy a fémekkel foglalkozó szakma is megtalálta magának a kisplasztika műfaját, ezen belül az érem- és plakettművészetet. Az évszázadok során hatalmas mennyiségben készítettek és bocsátottak ki a kohászattal, fémmegmunkálással kapcsolatos hazai vállalatok, szakmai szervezetek ilyen darabokat.

 

 

Bányászati oktatás

 

Mindenképpen külön kell kezelnünk a bányászat és kohászat oktatásával kapcsolatos érmeinket, plakettjeinket.

Az iskolák, akadémiák minden korban fontosnak találták, hogy emléket állítsanak működésüknek, oktatóiknak, az alma maternek. Nem csak a selmecbányai akadémiára és utódaira, a soproni és miskolci egyetemre igaz ez, de a szakközépiskolákra, a szakmában tevékenykedő főiskolákra is.

 

 

Az Országos Magyar Bányászati Egyesület (OMBKE) és tagszervezetei

 

Hazánk legrégebbi szakmai szervezetei közé tartozik az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület. Alapításakor a selmeci tanintézmény és a helyi bányászati szakma összefogását tűzte ki célul - és ezt a célt máig őrzi, óvja. Még a legridegebb időkben, az ötvenes években is működött, a hatalom nem mert hozzányúlni. Természetes, hogy minden fontosabb eseményről megemlékeztek az Egyesület tagjai, s számos kis, tenyérben elférő műalkotás született meg így.

 

 

A bányamentő szolgálathoz kapcsolódó érmek és plakettek

 

A szervezett bányamentés kialakulása a XIX. század közepére vezethető vissza. Egyrészt ekkor kapott lendületet a szénbányászat (ismert, hogy a szénbányák művelése jóval több veszélyt hordozott magában, mint az ércbányáké), másrészt a kitermelhető ásványvagyon egyre mélyebben húzódott (a felszín közeli bányák jó része ekkorra kimerült) így a bányaművelés még az eddigieknél is veszélyesebbé vált.  

 

 

Olajbányászat

 

A bányászat fiatal ága az olajbányászat. Hazánkban csak a harmincas években kezdődött az olaj kutatása, kitermelése - de a magyar olajmérnökök azóta is a világelsők közé tartoznak.

A kisplasztika, az érem- és plakettművészet nem kerülte el e szakmát se, főként az 1970-es, 80-as években születtek nagyszerű alkotások a témában.

 

 

Alagút- és metróépítés

 

A bányászati tevékenység speciális ága az alagútépítés. Az emberiség már évezredek óta igyekszik az útjában álló természeti akadályokat leküzdeni. Alagutat már az ókori rómaiak is építettek, de a középkorban sem voltak ismeretlenek az ilyen megoldások. Ám az alagútépítés igazi felvirágzása az ipari forradalommal, konkrétan a vasút megjelenésével köthető össze. A mindenhová elérő vasútvonalak a hegyeket nem megkerülték, hanem áttörtek a tömbjükön...  

 

 

Tervezővállalatok, kutatóintézetek

 

A bányászat és a kohászat olyan tevékenység, mely nem nélkülözheti sem a tudományos és szakmai kutató munkát, sem a megfelelő tervezést. Hazánk e téren élenjáró volt a régi időkben is, de a modern korokban is. A bányászattal kapcsolatos tudományos tevékenység, a különféle ásványi nyersanyagokkal kapcsolatos kutatások, vizsgálatok és a szakmákhoz kapcsolódó tervezői tudás régóta jelen van a magyar műszaki életben. A bányászat, a kohászat minden korban a műszaki fejlődés egyik legfontosabb terepe volt.

 

 

Különlegességek: plakettek minikönyvek borítóján

 

A hazai bányászati tárgyú plakettek külön műfaját képviselik azok a kis darabok, melyek az 1980-as, 1990-es években jelentek meg a bányászmúlttal foglalkozó miniatűr könyvek címlapján. Ezek a ma már ritkán fellehető könyvek a világon egyedülálló gyűjteményt képeznek. Egy-egy könyv többféle plakettváltozattal is kiadásra került és vannak a plakettek között egészen különleges, ezüstből vagy éppen csiszolt kristályból készültek is.

 

 

Kőbánya története féltenyérben

 

Ha valaki Budapest X. kerületére, azaz Kőbányára gondol, lerobbant gyárak, sötét udvarok, hatalmas szemétlerakók jutnak az eszébe. Pedig a városrész mára már jelentősen megváltozott. A gyárak közül, amelyik megmaradt az elmúlt két évtized viszontagságai között korszerű, modern, világpiacra termelő üzem lett. Amelyik megszűnt, annak helyén lakótelep nőtt ki a földből. Az egykori szemétlerakók helyén ma parkok, zöldterületek vannak. Ezzel együtt Kőbánya megőrizte korábbi gyárváros jellegét, de ugyanakkor élhető kerületté vált.

 

 

Sporttal kapcsolatos bányászati érmek és plakettek

 

A bányászat és a sport hosszú időn keresztül szoros kapcsolatban álltak egymással. Ennek két oka volt: egyrészt a komoly, férfias vítussal rendelkező bányászok szívesen versengtek egymással, de a bányavállalatok tulajdonosai sem nézték rossz szemmel, ha munkásaik a testgyakorláson keresztül vezetik le energiáikat. Az is tény, hogy a sportoláshoz hozzá tartozó szurkolás, a sport (elsősorban a labdarúgásban) történtek megvitatása, a közös gondolkodás sokat segített egy egységes helyi társadalom kialakulásában...

 

 

 

Motívumok: a selmeci jutalomérmék és motívumaik

 

A korábban bemutatott selmeci jutalomérmék születésük óta nagy szerepet játszanak a hazai bányászati-kohászati éremvilágban.

 

A Matthias Donner által megalkotott érmékről az eredeti majd másolt verőtővel többször készültek utánveretek. S a közelmúltban, sőt napjainkban is készülnek olyan, a szakmához kapcsolódó érmek, melyek az egykori selmeci jutalomérme motívumait használják fel. Szakmai konferenciák emlékérmein ugyanúgy találkozunk ezekkel a XVIII. századi éremképekkel, mint a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem által 1967-ben felelevenített hagyomány alapján adományozott jutalomérméken. .

 

 

Motívumok: bányavárosok, bányásztelepülések címerei emlékérmeken, plaketteken

 

A "Magyar bányászat évezredes története" című négy kötetes mű több mint kilencven olyan települést sorol fel a történeti és a mai Magyarországon, mely címerében hordozza a bányászatra utaló jeleket...

 

 

Motívumok: Szent Borbála érmeinken, plakettjeinken

 

A magyar bányászok védőszentje évszázadok óta a IV. században élt Szent Borbála.

 

 

Barlangok, barlanglakások érmeken, plaketteken

 

Hazánk Európa azon országainak egyike, mely sok és nagy kiterjedésű barlangokkal dicsekedhet. Ennek ellenére az elmúlt évtizedekben igen kevés olyan plakett, érme került kibocsátásra, amely e természeti képződményekről szól. Az a néhány darab, mely mégis megjelent, ma már nehezen lelhető fel.

 

 

Bányász és kohász kitüntetések

 

A plakettek, érmek nagy többsége kitüntetésként, jutalomként került adományozásra egykoron. De a bányászatban, kohászatban is léteztek, léteznek azok a ruhán hordható kitüntetések, melyekkel a szakmában kiemelkedő teljesítményt nyújtók valamilyen jeles alkalomból kaptak. Az ilyen kitüntetések a numizmatika tudományában is külön világot képviselnek, ám természetesen nem hagyhatók ki egy, a bányászati-kohászati érmekkel foglalkozó összeállításból.

 

A 'Bányászmúlt' oldalakon bemutatott összes érme és plakett

 

 

 

Egy érdekes szobor

 

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Kazincbarcikán 2005-ben avatták fel Borsodi Ferenc bányászt ábrázoló szobrát.  

 

A szobor - melynek felállítását a helyi önkormányzatok és az OMBKE támogatta - emléket kíván állítani a környék bányáiban a közel és távoli móltben életüket vsztett bányászoknak.

 

Érdekessége számunkra, hogy talapzatán az elhunytak nevét megörökítő táblák mellett több mint két tucatnyi, a környék bányavállalataira utaló, valamint az OMBKE által kibocsátott érem és plakett képe látható...

 

 

Szakirodalom

 

A hazai bányászattörténet fontos részét képezik a bemutatott érmék, plakettek, alkotások. Már több mint egy évszázada létezik szakirodalmuk is, melyek szinte az egész témakört felölelik. De az is tény, hogy szinte lehetetlen az összes ilyen tárgyú alkotás felmérése - noha történt rá kísérlet - mert mindig kerülnek elő újabb és újabb darabok...

 

Befejezésül el kell mondanom, hogy jelen oldalak nem törekednek - nem törekedhetnek - a magyar bányászati és kohászati vonatkozású érmék, plakettek teljes bemutatására. Szinte felmérhetetlen, hogy mennyi és milyen e témához kapcsolódó alkotás készült e műfajban a hazai bányászat egy évezredre visszavezethető története során. A fent felsorolt önálló szakirodalmi hivatkozásokból - bizonyos párhuzamosságokkal együtt - több mint 700 darabot ismerhetünk meg, s a témával foglalkozó cikkekben is találkozunk olyan darabokkal, melyek máshol nem szerepelnek. Csak példa erre Gohl Ödön említett írása, melyben több mint 200 bányapénzt mutat be a szerző. Ugyanakkor bizonyos, hogy számos, a témához kapcsolódó kisplasztika rejtőzködik, vagy rosszabb esetben megsemmisült az évtizedek, évszázadok során.

 

Az érdeklődők itt mintegy 200 darab érmét, plakettet ismerhetnek meg, köztük nem kevés ritkaságot, vagy olyan darabot, mely eddig még nem szerepelt a szakirodalomban.

 

Leírásom legfőbb célja, hogy bemutassam a téma iránt érdeklődőknek az ilyen művek létrejöttének körülményeit, az érmek, plakettek sorsát és a hozzájuk kapcsolódó, egyre inkább eltűnőben lévő ismereteket.

 

Mert ezek a fél tenyérnyi alkotások is a múltunk részei, és ha óvjuk, ismerjük őket, akkor még sokáig segítenek megőrizni ezt a múltat. Ezúton mondok köszönetet Rácz István, Máthé István és Tóth Mihály budapesti gyűjtőknek, akik gyűjteményeik darabjait kölcsönadták, és közös munkával segítettek, hogy a honlap elkészülhessen.

 

 

 

 

 

JÓ SZERENCSÉT!

 

 

 

Ha valami részletesebben érdekel, esetleg segítségre van szükséged: