A bányászat, mint mesterség bemutatása

A bányászat, mint mesterség bemutatása érmeken, plaketteken

A bányászati és kohászati érmek és plakettek legfontosabb darabjai azok, melyek magát a mesterséget, a bányaművelést mutatják be.

A föld alatt munkát végző ember ábrázolása – mely már a korai érmeken is megjelenik - jól illeszthető a tenyérnyi bronz vagy más tartós anyagból készült műalkotásokhoz. Akár jól ismert, neves művész, akár ismeretlen vésnök készítette e darabokat, nem szalasztotta el a lehetőséget, hogy bemutassa a bányász munka nehéz, embert próbáló voltát.

A bányászmesterség legtöbb részletét bemutató és legfontosabb kisplasztika a nevezetes selmeci tanulmányi jutalomérmék első számú darabja. A Matthias Donner alkotta érme hátoldalán bányakunyhókat fedezhetünk fel, melyek közül a középsőbe bele is láthatunk: itt lóhajtású vitla működik. A mélyben különféle bányászati tevékenységet végző alakok láthatók, de nem hiányoznak a korabeli – kézi hajtású – berendezések sem.

Donner olyan tökéletesen mutatja be érmén a bányászatot, hogy talán nem véletlen, hogy ilyen nagyszerű ábrázolás azóta sem született e tárgyban.

A bányászatot, mint mesterséget bemutató érmék, kisplasztikák legszebb darabja az a – műfajában igen nagynak méretűnek számító – bronzplakett, melynek alkotója ismeretlen, és melyből a soproni Központi Bányászati Múzeum is őriz egy példányt. Az itt bemutatott darab abban különbözik a múzeumi példánytól, hogy a szénfal, mely előtt a bányász áll, feketére festett. Ilyen jellegű színezéssel találkozunk más plaketteknél is. Ugyanez a motívum látható kicsinyített formában a "SOMSÁLYI SPORT EGYLET" feliratú sportérem hátlapján és egy olyan bányászfokoson is, melynek másik oldalán "BORSODI SZÉN" felirat olvasható. Ezek alapján feltételezhető, hogy a plakett a borsodi szénmező valamelyik - ma már nem beazonosítható - üzemében készült.

Szintén trapézácsolattal találkozhatunk azon a pécsi plaketten, mely minden valószínűség szerint az 1948-as londoni olimpia idején készült. Ezen azonban úgynevezett hézagos tűzést látunk az ácsolat mögött. A munka már fejtőkalapáccsal folyik. Itt az vágat oldala hézagos tűzést mutat.

Trapézácsolat alatt, de térdelve végzi munkáját a Magyar Éremgyűjtők Egyesületének Tatabánya-Esztergomi Csoportjának emlékérmén a bányász. Mivel az érem a hazai szénbányászat megindulásának 225 éves évfordulójára készült, az ábrázolás a régmúlt bányamunkájára utal: a bányász öltözéke hagyományos (köpenyben, régi fejfedőben dolgozik), a világítást is a régi korokban használt bányamécses szolgáltatja. A munkás mögött erősen stilizált tűzés és régi formájú, deszkázott oldalú csille látható.

Az érem hátoldalán Roznai I. meghatározása szerint:

"Középen három ülő bányász mai fejvédő kobakkal bányászlámpa fényénél a bal oldali bányász tenyerében tartott érmet nézik nagy érdeklődéssel...". A bányászokat, a bányászéletet ismerők előtt e jelenet kissé idegennek tűnik – de ismerjük el, a művészi szabadságba ez még belefér...”

Az érem ezüst és bronz változatban került forgalomba.

A föld alatti munka nehézségét egy, a második világháború előtt készített érme is művészi módon mutatja be számunkra.

Szintén jól mutatja régen volt bányászok fizikailag – és mi tagadás, pszichológiailag is – megerőltető munkáját a borsodi szénbányászat 200 éves évfordulójára készült emlékérem hátoldala: a középső mező alsó részén egy, a fejtést fekve végző vájárt, míg felette csillét toló meggörnyedt alakot és ékkel dolgozó társát láthatjuk. Ugyanezen érme első oldala már a modern bányatechnológiát örökíti meg.

A nehéz fizikai munkát bemutató darabok sorába tartozik az az emlékplakett, melyet az oroszlányi földalatti bányamúzeum 1979-ban történt megnyitására bocsátottak ki.

Ennek hátlapján egy bányász látható, aki trapézácsolattal biztosított vágat gerendái alatt meggörnyedt testtartásban tolja csilléjét. A vágat és az ácsolat alig magasabb, mint maga a csille. A föld alatti munkát ismerőknek nem szokatlan ez a helyzet, a kamrafejtések vége gyakran már olyan alacsony volt, hogy a vájároknak ilyen, görnyedt tartásban kellett munkájukat végzeni.

Az előbbihez hasonló Kóbor Sándornak a Komárom megyei szénbányászat 200. évfordulójára készített plakettjének képe. A bányamécses mellett térdeplő bányász régimódú, egyágú csákánnyal fejti a szenet, megerőltető munkája jól felismerhető.

Szintén a régi bányászmunka, kézi fejtés nehézsége figyelhető meg Kutas Lászlónak a magyar szénbányászat megindulása 225. évfordulójára készített plakettjén. Itt a bányász fekve, kezében ékkel és kalapáccsal látható.

Tudtommal a világ egyetlen olyan érme, melyen egy bányalovat örökített meg a művész, hazánkban készült. A dorogi szénbányászat évfordulójára készített érmen egy hagyományos trapézácsolatú bányavágatban lehajtott fejű bányaló húz egy szénnel megrakott csillét.

Amilyen sokféle ábrázolását ismerjük a bányászmunkának, legalább olyan gyakori a különféle gépeknek, bányászati eszközöknek bemutatása érmeinken, plakettjeinken.

Az imént szó volt a borsodi szénbányászat évfordulójára kiadott érme modern fejtést ábrázoló első oldaláról. A képen a legelterjedtebb frontfejtési berendezést, a szénfal előtt párhuzamosan haladó marótárcsás jövesztőgépet és a fejtési teret védő pajzsokat ábrázolta az alkotó. A kitermelt szenet a fronttól elszállító láncos kaparó is jól kivehető.

Aki kicsit is ismerős a hazai szénbányászat, fejtési technológia történetében, tudja, hogy amíg működtek bányáink, ez a berendezés számított a legkorszerűbbnek.

Nem véletlen, hogy más kisplasztikai alkotásokon is találkozunk ezzel a berendezéssel: a miskolci bányaüzem érdekes formájú, eddig még sehol nem publikált színezett plakettjén, vagy például a márkushegyi bányaüzemet bemutatott emlékplaketten.

De ugyanilyen marótárcsás frontfejtést mutat az oroszlányi szénbányák 25 éves törzsgárdatagságáért adományozott emlékérem is.

Nem csak a föld alatti munkahelyek, de a felszíni építmények is gyakran szerepelnek a bányászati tárgyú érmeinken, plakettjeinken. Leggyakrabban a bányavidékeinken még meg-megtalálható, de egyre fogyatkozó számú aknatornyokat. A Komló város építéséért adományozott, arany, ezüst és bronz színben vert emlékérem fő motívuma az aknatorony. A képen jól kivehető a kast emelő vitla.

Szép példája ennek az aknatorony ábrázolásának az az – eddig még publikálatlan – emlékplakett, mely a Mákvölgyi Bányaüzem megörökítésére készült.

További, a bányászat külszíni létesítményeit bemutató érméink és plakettjeink

A legtöbb felszíni bányászati létesítményt ábrázoló plakettet, érmet az olajbányászathoz kapcsolható darabok között találhatjuk. Ez természetes is, hiszen ez a szakág nem "bújik" a föld alá, minden fontos tevékenység a föld felszíne felett folyik. A fúrótornyok, a bólogató mélyszivattyúk, az olaj- és gázfeldolgozás építményei szinte önként kínálják fel magukat a kis domborművű tárgyak motívumaként.

Kevés érem, plakett ábrázolja a bányák felszíni bejáratait. Ezek egyike a Salgótarjáni föld alatti bányamúzeum emlékérme, mely a József lejtakna lejáratát ábrázolja, míg egy másik az Aranyida település bányászatának 650. évfordulójára készült érem.

Különlegességnek számít az 1928-as pilisvörösvári bányász sztrájk évfordulójára kibocsáott emlékplakett, mely egy elfalazott bányabejáratot ábrázol.

Érdekes megoldást látunk a következő plaketten, ahol Salgótarján város alatt ábrázolják a bányát - ahogyan az a valóságban is volt egykor.

A régi felszíni berendezések bemutatásának különleges példánya az OMBKE 80 éves jubiláris gyűlésének alkalmából kibocsátott emlékplakett. Ez a kontinens első, bányászati célra használt gőzgépét, az újbányai (selmecbányai) „tűzgép”-et ábrázolja. A gépet 1722-ben állították üzembe, hogy azért, hogy a már több mint 70 éve víz alatt álló Althandel aknát mentesítsék a víztől. Sok hibája miatt a célt nem érték el, ám a tűzgép továbbfejlesztett példányaiból 1740-ben már hat darab működött Selmecbányán.

A régi technikák és az új eszközök érdekes együttesét mutatja be a Fejér Megyei Bauxitbánya Vállalat alumíniumból készült emlékplakettje. Hátlapján a hagyományos fából épített trapézácsolat alatt egy modern rakodó-szállítógép látható.

Ugyanilyen rakodó képével találkozunk a Bakonyi Bauxitbánya plakettjén is.

A munkahelyeket bemutató bányászati tárgyú emlékek különleges darabja az a plakett, melyet a hazai bányászati aknamélyítés 75. évfordulójára bocsátottak ki, és mely eddig még sehol nem került publikálásra. A bányászati aknamélyítés a szakmán belül is külön ágazat volt, speciális szaktudást igényelt. Az aknamélyítők készítették el azokat az aknákat, melyeken át a fejtési hely, a szénmező megközelíthető volt, és azokat is, melyek a bánya műveléséhez elengedhetetlenek (szállítóakna, légakna stb.). De foglalkoztak más, a mélyépítés körébe tartozó feladatokkal (pl. mélyalapozás stb.) is.

A hazai kohászathoz kötődő emlékérmek és plakettek majd’ mindegyikén találkozhatunk a mesterség ábrázolásával, ám ezeket külön fejezetben mutatom be.

Egyéb, a bányászatot bemutató érme, plakett