A bányászat és a kohászat testvérmesterségek. Úgy nagyjából 300 évvel ezelőttig nem a szén, hanem a különféle ércek kitermelése végett szálltak le a mélybe az emberek. A nemesfémek, ezüst, arany bányászata mellett legalább olyan fontos volt az eszközök, fegyverek készítésére szolgáló fémek (réz, vas) ásványainak megszerzése. Ennek megfelelően a bányamunka és a fémek megmunkálása szorosan kapcsolódott egymáshoz. Az első bányatisztképző - és majdani utódjai az Akadémia, később az egyetem - is e két mesterséget tartotta fő tárgyának.  

Természetes, hogy a fémekkel foglalkozó szakma is megtalálta magának a kisplasztika műfaját, ezen belül az érem- és plakettművészetet. Az évszázadok során hatalmas mennyiségben készítették és bocsátották ki a kohászattal, fémmegmunkálással kapcsolatos hazai vállalatok, szakmai szervezetek ezeket a műtárgyakat. Teljes körű számbavételük ismereteim szerint még soha nem történt meg - és szinte lehetetlen vállalkozás is lenne, hiszen nagyon sok darab közülük alig néhány példányban került kibocsátásra, és ezek szerte a világon rejtőzködhetnek.

A legtöbb kohászattal kapcsolatos érmét, plakettet a már sokszor idézett Roznai István könyvből ismerhetünk meg, mely majd' 70 darabot mutat be. Ezek között vannak OMBKE által kibocsátott emlékérmek, a Miskolci Egyetem által kiadott darabok ugyanúgy, mint régi, vasgyári zsetonok, bárcák.

Érdemes megjegyezni, hogy míg a bányászattal kapcsolatos érmeknek, plaketteknek viszonylag nagy irodalma van, a testvérszakmával, a kohászattal (és öntészettel) kapcsolatban - kutatásaim szerint - mai napig nem jelent meg olyan könyv, katalógus, amely teljes körűen bemutatná a hasonló műalkotásokat. Pedig tény, hogy az egykori üzemekben, gyárakban nagyon nagy számban készültek ilyen emléktárgyak, plakettek, hiszen az ott dolgozó szakmunkások, mérnökök  jártasak voltak e darabok előállításában. Maguknak a bányászati érmeknek is nagy része ezekben a műhelyekben készült, mert igen sokáig a bányász és a fémfeldolgozó szakma egynek számított.  Üdítő kivételnek számít Asztalos Andrásnénak, a Berán Lajos Dunaújvárosi Éremgyűjtők Köre vezetőjének 2011-ben megjelent könyve, mely a városhoz és elődeihez (Dunapenteléhez, Sztálinvároshoz) kapcsolódó érmeket mutatja be.

A könyvet az egyes darabok publikációjának megnevezésekor "AA" betűkkel jelölöm.