bányászati plakettek

Inotai Alumíniumkohó 2.

Méretek Átmérő 80 mm, vastagsága: 5,0 mm

Anyaga Alumínium

Alkotója Jeckel Ferenc

Kibocsátás éve 1952

Előlap A plakett előlapját vízszintesen teljesen kettéválasztja a kohó távlati képe. Alatta íves felirat: INOTAI ALUMINIUMKOHÓ. Felül íves felirat (az alsó feliratnál kisebb betűkkel): MAGYAR ALUMUIMIUMIPARI TRÖSZT. Jobbra az alkotó bevésett neve: JECKEL

Hátlap A hátlapon az alumíniumkohó medencéje látható, benne elektródák, alatta kohász szerszámok. A kép felett évszám: 1952. Alul körfelirat: INOTAI ALUMINIUMKOHÓ.

Publikáció
Roznai 252. szám alatt, másik hátlap-képpel.

Hazánkban az inotaival együtt négy alumíniumkohó működött a XX. században. A Weiss Manfréd Művek csepeli kohója a II. világháborúban olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy 1945-ben nem lehetett újraindítani működését. A tatabányai kohó 1940-től 1991-ig üzemelt, ekkor már nem lehetett gazdaságosan működtetni. Az ajkai kohó (mely a ma nevezetes MAL Rt tulajdona) szintén az 1990-es évek elejéig működött, évi kapacitása 22 kt/év volt.

Az inotai alumíniumkohót 1952-ben állították üzembe. Volt olyan év, 35 kt-át is meghaladta termelése, ami a világ éves termelésének 5 %-a volt.

A magas energiaigény miatt (minden tonna alumínium termelése 16000 kWh-t igényel) a kohóüzemet 2006-ban leállították.

A plakettnek több változata is ismert. Roznai István a 252. sz. alatt olyan hátlappal mutatja be, melyen egy munkás targoncán ül.

Ha valami részletesebben érdekel, esetleg segítségre van szükséged:

Méretek	Átmérő 80 mm, vastagsága: 5,0 mm
Anyaga	Alumínium
Alkotója	Jeckel Ferenc
Kibocsátás éve	1952
Előlap	A plakett előlapját vízszintesen teljesen kettéválasztja a kohó távlati képe. Alatta íves felirat: INOTAI ALUMINIUMKOHÓ. Felül íves felirat (az alsó feliratnál kisebb betűkkel): MAGYAR ALUMUIMIUMIPARI TRÖSZT. Jobbra az alkotó bevésett neve: JECKEL
Hátlap	A hátlapon az alumíniumkohó medencéje látható, benne elektródák, alatta kohász szerszámok. A kép felett évszám: 1952. Alul körfelirat: INOTAI ALUMINIUMKOHÓ.
Publikáció	Roznai 252. szám alatt, másik hátlap-képpel.
	Hazánkban az inotaival együtt négy alumíniumkohó működött a XX. században. A Weiss Manfréd Művek csepeli kohója a II. világháborúban olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy 1945-ben nem lehetett újraindítani működését. A tatabányai kohó 1940-től 1991-ig üzemelt, ekkor már nem lehetett gazdaságosan működtetni. Az ajkai kohó (mely a ma nevezetes MAL Rt tulajdona) szintén az 1990-es évek elejéig működött, évi kapacitása 22 kt/év volt. Az inotai alumíniumkohót 1952-ben állították üzembe. Volt olyan év, 35 kt-át is meghaladta termelése, ami a világ éves termelésének 5 %-a volt. A magas energiaigény miatt (minden tonna alumínium termelése 16000 kWh-t igényel) a kohóüzemet 2006-ban leállították. A plakettnek több változata is ismert. Roznai István a 252. sz. alatt olyan hátlappal mutatja be, melyen egy munkás targoncán ül.