A plakett előlapját vízszintesen teljesen kettéválasztja a kohó távlati képe. Alatta íves felirat: INOTAI ALUMINIUMKOHÓ. A kép és a felirat között évszám: 1952. Az kohó képe felett egymásba fonódó bányászjelvény és fogó. Felettük íves felirat - az alsó feliratnál kisebb betűkkel: MAGYAR ALUMINIUMIPARI TRÖSZT

Hazánkban az inotaival együtt négy alumíniumkohó működött a XX. században. A Weiss Manfréd Művek csepeli kohója a II. világháborúban olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy 1945-ben nem lehetett újraindítani működését. A tatabányai kohó 1940-től 1991-ig üzemelt, ekkor már nem lehetett gazdaságosan működtetni. Az ajkai kohó (mely a ma nevezetes MAL Rt tulajdona) szintén az 1990-es évek elejéig működött, évi kapacitása 22 kt/év volt.

Az inotai alumíniumkohót 1952-ben állították üzembe. Volt olyan év, 35 kt-át is meghaladta termelése, ami a világ éves termelésének 5 %-a volt.

A magas energiaigény miatt (minden tonna alumínium termelése 16000 kWh-t igényel) a kohóüzemet 2006-ban leállították.

A plakettnek több változata is ismert. Roznai István a 252. sz. alatt olyan hátlappal mutatja be, melyen egy munkás targoncán ül. Létezik egy harmadik változat is, annak hátlapján az alumíniumkohó medencéje látható, felette elektródák, alatta kohász szerszámok.