A "Magyar bányászat évezredes története" című négy kötetes mű több mint kilencven olyan települést sorol fel a történeti és a mai Magyarországon, mely címerében hordozza a bányászatra utaló jeleket. (Érdekesség, hogy két, igen jelentős bányavárosunk, Körmöcbánya és Besztercebánya címerében se most, se régebben nem található semmiféle utalás a bányászatra, kohászatra.) Számos községi, városi címer megjelenik a bronzba öntött, vagy éppen porcelánból készült kis alkotásokon. Az alábbi oldalakon ezekből, és a kohászathoz kapcsolódó települések címereiből mutatok be néhányat. A 'Bányászmúlt' oldalak általános szerkesztési elveitől eltérve ezúttal itt néhány határontúli darab is szerepel, de ezek megemlítése nélkül a magyar bányászattörténet bemutatása nem lenne teljes...

A felsorolás végén találkozhatunk egy éremmel, mely bár nem címert mutat be, mégis e kategóriába sorolható. Ennek oka, hogy a kibocsátó település (nevezetsen Zirc) életében nagyon hosszú időn át fontos szerepet játszott a bányászat.  

Egészen különleges az a terrakottából készült sorozat, mely a felső-magyarországi bányavárosok címereit mutatja be.  

A magyarországi bányavárosok két nevezetes csoportja volt a Monarchia felbomlásáig (az I. világháború végéig) az alsó-magyarországi és a felső-magyarországi bányavárosok alkotta közösség. Külön közigazgatással rendelkeztek, érdekeiket összefogva érvényesítették. A hét felső-magyarországi bányaváros (Jászó, Szomolnok, Gölnic(bánya), Rozsnyó, Igló, Telkibánya, Rudabánya) a Szepesség és Abaúj területén helyezkedett el. E két utóbbi kivételével ma Szlovákia területén fekszenek.  

Ezek a bányavárosok a XII. századtól kezdve az ország gazdasági életének vezető szereplői voltak, nemcsak bányászatuk révén, hanem mert például pénzverdékkel is rendelkeztek, vagy azért is, mert hosszú itt működtek a felső-magyarországi kincstári kamarák is. 1487-ben alakították meg érdekközösségüket, a plakettek ennek 500. évfordulójára jelentek meg. A plakettek kibocsátásának körülményeiről nem sikerült adatot szereznem, de figyelemre méltó, hogy azok 1987-ben, a rendszerváltozás előtt megjelenhettek...