A selmecbányai jutalomérme

A selmecbányai akadémiai jutalomérmék
és a motívumaik továbbélése

A III. Károly által 1735. június 22-én kiadott uralkodói rendelet és a hozzá kapcsolódó Instructio (szervezeti és tanszabályzat) alapján működő tisztképző iskola a selmeci főkamaragrófi hivatal (ezzel a bécsi kamara, azaz a királyi udvar) irányítása alá tartozott.

Az uralkodó, hogy a tanulókat minél jobban ösztönözze, 1747-ben versenyvizsgát vezetett be. Ennek lényege az volt, hogy a tanulók nem csak egymással versengtek az adott tárgyakban, hanem a bányákban dolgozó altisztekkel, és munkásokkal (a bányagépészet szakágban gépkezelőkkel) is össze kellett mérniük tudásukat. Így nem csak a saját, de az egész intézmény dicsőségéért küzdöttek a versenyzők. A vizsgákon gyakorlati feladatokat kellett megoldani.

A versenyvizsgák 1755-ig a bányaművelés, bányamérés, próbamesterség (kémlészet) és kohászat szakágból voltak. 1755-től ehhez az ércelőkészítés, a bányagépészet és a pénzverészet társult, így hét díj került kiosztásra.

A diákok bármelyik vizsgán részt vehettek, de nem kaphatott díjat az, akinek az erkölcse (magaviselete) nem volt megfelelő, aki már valamilyen állást kapott (azért, mert számára ez volt a jutalom), vagy aki már egyszer ugyanabban a tárgyban díjazott volt. Igaz, ő más tantárgyban indulhatott a versenyen.

A díj maga egy 15 dukát súlyú aranyérme volt, a második helyezett ugyanezt az érmét ezüstből kapta meg. Bronz díjat nem osztottak ki. A díjazott kérhette, hogy az érem helyett ugyanolyan értékben aranypénzben fizessék ki jutalmát.

Az érmék a bányatiszti iskola 1770-es akadémiává történő átalakulása után is megmaradtak, méghozzá 4 tárgyban: bányaművelés, méréstan és ásványtan, kémlészet és pénzverészet. Ekkor 11 arany (52,5 g) és 11 ezüst érmet (35 g) adtak ki évente.

Az érmék máig nem csak a bányászathoz kapcsolódó, de az általános a hazai éremművészet legszebb darabjai.

A jutalomérmek első változatát J. Thaddeus Anton Peithner, az akadémia második professzorának "Versuch über die natürliche und politische Geschichte der böhmiscehn und marischen Bergwerke 1780" című munkája mutatja be először, de meg kell jegyezni, hogy az uralkodónő arcmása nem olyan módon szerepel a végleges érméken, mint e könyvben. Mária Teréziát fátyollal láthatjuk itt, míg a közkézen forgókon a császárnő képe fátyol nélküli, és haja göndör.

Az érmek hátoldalának motívumaihoz a mintát feltehetőleg Agricola nevezetes bányaműveléstannal foglalkozó könyvéből nyerték az alkotók. A könyv illusztárciói között megtaláljuk a bányakunyhók, a lóval hajtott emelők képét ugyanúgy, mint a csillét toló bányász vagy az asztali olvasztókemence ábrázolását.

Ugyancsak jellegzetes agricola-i motívum a metszett felszín alatt ábrázolt bányatérség (lásd az alábbi képeket).

Képek Agricola könyvéből - bányászati épületek, berendezések, asztali olvasztókemence

Az eredeti Matthias Donner tervezte verőtőket 1747 és 1756 között használták. Donner 1756-ban bekövetkezett halála után Giovanni Toda verőtöve volt használatban 1780-ig. Ismereteink szerint a jutalomérmék utoljára ebben az évben (mely Mária Terézia halálának is éve) kerültek kiosztásra.

Ezek az érmek rendkívül ritkák, ma már alig létezik belőlük néhány példány. Az érmek még nem gyűrűs veretűek, azaz peremük a verés után szabálytalan határolású volt, azt utólag köszörülték ívesre.

Az eredeti verőtöveket ma Bécsben őrzik. 1747 Az érmékkel foglalkozó szakirodalom nem egységes abban, hogy vajon mind a négy érem Donner ill. Toda alkotása-e. A bányászati és bányamérési érem minden bizonnyal az ő kezük alól került ki, ám a pénzverészeti és a kémlészeti érmek stílusukban, kidolgozottságukban eltér azoktól. Tény, hogy e két utóbbin nem találkozunk a mesterjegyekkel sem. Az érmek előlapján található uralkodói portré egyértelműen Donner munkája.

Később a rendelkezésre álló minták alapján az érmék verőtöveit újra öntötték. 1937-ben a pesti pénzverőben az 1765-ben készült gipszminták után Kovács Dezső a verőtöveket újramintázta, de ezek már gyűrűs tövek voltak. Ekkor aranyból készültek el az érmék utánveretei, súlyuk 53 gramm.

A ma fellehető darabok már ilyen, gyűrűs veretűek. Többnyire bronzból készülnek, de ismertek patinázott bronz és réz változatok is. Tekintettel arra, hogy eredetileg bronz érme a bányászati iskolában ill. akadémián nem került kiosztásra, ezek jól beazonosíthatók utánveretként.

Selmecbányai jutalomérme - bányaművelés, eredeti verőtővel

Selmecbányai jutalomérme utánveret - bányaművelés, gyűrűs verőtővel

Selmecbányai jutalomérme - kémlészet

Selmecbányai jutalomérme - bányaméréstan

Selmecbányai jutalomérme - pénzverés

A selmecbányai tanulmányi érmek motívumai a mai napig élnek.

Több intézmény, vállalat készített az elmúlt évtizedek során olyan érmét, melynek ábrái valamelyik tanulmányi érem képét mintázzák.
Ezek közül is kiemelkedik a Nehézipari Műszaki Egyetem (ma Miskolci Egyetem) jutalomérem sorozata, amelyet 1967-ben, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50., a selmeci tanulmányi érem alapításának 220. évfordulóján adományoztak először. Hátlapjukra a selmeci jutalomérme motívuma került, előlapján az egyes - akkor létező - karok jelvénye látható: a bányamérnöki, kohómérnöki illetve gépészmérnöki karoké. A kari jelvényeket és az előlap feliratait Zsámboki László tervezte, a hátoldal ábráit az eredeti selmeci érmek verőtöve alapján az Állami Pénzverő művésze, Kovács Dezső alkotta meg. Az érem arany, ezüst és bronz változatban került és kerül mai napig kiadásra a kiemelkedő munkát végző hallgatók között.

Külön érdekesség, hogy az egyetem névváltoztatása után (amikor Nehézipari Műszaki Egyetemről Miskolci Egyetemre változott a neve) a jutalomérmék felirata a kohó- és a gépészmérnöki kar jutalomérmének előlapján megváltozott, ám a bányamérnöki kar jutalomérmén megmaradt a "Nehézipari Műszaki Egyetem" körfelirat, amint az ezen az érmén is látható. Az érmét a jelen sorok írója 2012-ben vehette át kiemelkedő tanulmányi eredménye elismeréseként...