bibliográfiája
A bányászat és a pénzverés rokon mesterségek. Évszázadokon át a bányászat az ércek és a
különféle drágakövek bányászatát jelentette, a szenet csak jó 300 éve kutatja
az ember. Nem véletlen hát, hogy minden korban és minden birodalomban a pénz
előállítása azokhoz a területekhez kötődött, ahol magát a pénzveréshez
szükséges ércet bányászták és feldolgozták. A magyar pénzverés otthonai
évszázadokon át a bányavárosok Körmöcbánya, Nagybánya, Szomolnok, Selmec voltak. Így adódott, hogy a bányászat múltja és jelene az éremművészetben
- és testvérében, a plakettművészetben
- hosszú-hosszú ideje jelen van. Az egész világon nagy múltja van ezeknek a kisplasztikáknak, s ez
különösen érvényes hazánkra. A világ első bányászati akadémiája, a több mint 100 éves múltra
visszatekintő bányászati és kohászati egyesület, a számos magyarországi
bányaüzem rendre bocsátotta ki különféle érméit, plakettjeit - bronzba, ezüstbe
öntve ezáltal hagyományait,
fontos eseményeit. A hol mesterien kialakított, hol egyszerűségüknél fogva
megragadó kisplasztikák nem csak emléket állítanak fontos eseményeknek, de
megőrzik azokat a bányász-kohász emlékeket, melyek sajnos napjainkra egy inkább
elveszni látszanak. Az egyik legősibb mesterséggel összefüggő alkotásoknak több mint egy
évszázada létezik szakirodalma is hazánkban Tény, hogy szinte lehetetlen az
összes ilyen tárgyú alkotás felmérése - noha történt rá kísérlet - mert mindig
kerülnek elő újabb és újabb darabok. Már a XIX. században a témába vágó kiadványokban megjelentek a bányászattal kapcsolatos érmék, plakettek.
Weszerle József, neves numizmatikus első ízben 1873-ban megjelent katalógusában jó tucatnyi bányászathoz köthető emléket találunk.
Nevezetes mű Gohl Ödönnek a Numizmatikai Közlöny 1920-as évfolyamában megjelent, a bányapénzeket bemutató tanulmánya.
Az 1950-es évek végétől a Numizmatikai Társulat sorozatában folyamatosan jelennek meg az egyes korok érméit, pénzeit bemutató kis kiadványok, melyek közül számosban találkozunk olyan érmékkel, melyek a szakmához kapcsolódnak.
|
Azonban az első, kifejezetten a bányászattal-kohászattal összefüggő plaketteket, érmeket bemutató katalógusra azonban az 1970-es évek végéig kell várni.
Ekkor három olyan kiállítás is megrendezésre kerül, melyek letették a későbbi gyűjtések és rendszerezések alapjait. A kiállítások megszervezése annak a Roznai Istvánnak köszönhető, aki ezzel a tevékenységével a legtöbbet tette
a hazai bányászati-kohászati kisplasztikák megismertetése érdekében.
Az első olyan katalógus, mely a témába vágó műalkotásokat bemutatta, az 1978. május 18-án és 21-én Tatabányán megrendezésre került bányászati éremkiállítás alkalmából készült el.
A kiállítás megszervezése és a katalógus megjelentetése Roznai érdeme. Az ő gyűjteményének darabjai (összesen 110 műalkotás) kerültek kiállításra, melyek - a katalógusban olvasható információ szerint - ekkor már a Komárom megyei Munkásmozgalmi és Ipartörténeti
múzeum tulajdona volt.
A következő hasonló kiállításra 1979-ben került sor, amikor a bányászati érmek mellett katonai és polgári kitüntetések, valamint a Tatabányához köthető plakettek, emlékérmek is bemutatásra kerültek.
E kiállításon Földes Zoltán, Szám János és Roznai István gyűjteménye került bemutatásra. Az előző évi kiállítással szemben itt csak 100 darab bányászati érmet és plakettet láthattak az érdeklődők, azonban
egyedülállóan ezen a kiállításon (és a katalógusban) bemutatásra került az akkor ismert, II. világháború után adományozott összes bányászati kitüntetés. Köztük olyan ritkaságok is, mint a tatabányai bányamentő plakettek.
E két kiállítás katalógusa felbecsülhetetlen értékű kordokumentum. Ezúton is köszönetet mondok Ádám Jánosnak, aki egy-egy példányt rendelkezemre bocsátott belőlük.
A bányászati és kohászati érmék és plakettekről szóló szakirodalom
legjelentősebb darabja Roznai
István 1983-ban megjelent könyve (Magyar bányászati és kohászati érmék
1526-1982 - kiadó: OMBKE), mely több mint 350 bányászati és kohászati tárgyú
érme, plakett, jelvény leírását tartalmazza. A kis könyv napjainkig
a legteljesebb tükrét adja a tárgynak, bár ma már nehezen beszerezhető.
A könyv előzményei a fent ismertetett kiállítási katalógusok voltak. Azokban is, és e könyvben is a szerző kéri az olvasót, a bányász-kohász társadalmat, hogy segítsék őt az ilyen tárgyú plakettek, érmek, emlékérmek összegyűjtésében, dokumentálásában.
Másik fontos ilyen kiadvány a Zalaegerszegen található Magyar
Olajipari Múzeum által a 2000-es évek elején megjelent "Kőolaj- és
földgázipari emlékérmek és plakettek" című kiadványa, melynek kiadását az
OMBKE támogatta. A könyv nem csak az olajbányászattal kapcsolatos alkotásokat
mutatja be, hanem a bányászat, a bányászati oktatás, és a társ-szakmák hasonló
műveit is. Fontos erénye, hogy a Roznai féle könyv megjelenése után keletkezett érméket, plakettek
is megismerhetjük belőle, és emellett tájékoztat a különféle jutalomérmek,
emlékérmek adományozásának történetéről is.
A hazai bányászati numizmatikai szakirodalom igen jelentős darabjai Raýman János tanulmányai és könyvei, amelyek pécsi és baranyai bányászathoz kapcsolódó érmékről, plakettekről és jelvényekről szólnak.
Ezek közül is kiemelkedik a "Bányászatról az érmek nyelvén - a pécsi és baranyai bányászat érmei és jelvényei" című könyve,
amely több mint kétszáz, a térség bányászatához kapcsolódó darabot mutat be, ír le részletesen - köztük sok olyat, amely máshol még soha nem került publikálásra.
Kicsiny, de jelentős kiadványok azok a miniatűr könyvek, melyek az
1970-es, 80-as években jelentek meg javarészt a "Péch
Antal" Miniatűrkönyv Klub kiadásában. Az egykori Nehézipari Műszaki Egyetem
által, a Herendi Porcelángyár vagy a Selmeci Akadémia által kibocsátott érmekről
készült könyvek számos, a bányászathoz kapcsolódó érme és plakett leírását
tartalmazza. Természetesen a bányászat történetéről szóló szakirodalom sem
kerüli meg az érmek, plakettek témáját. Az OMBKE kiadásában 2001-ben megjelent "A magyar bányászat
évezredes története" című sorozat III. kötetében Káplánné Juhász Márta és Schudich Anna mutat be több mint 140 darab
bányászati vonatkozású érmet és plakettet. A hazai numizmatikával foglalkozó
szervezetek (Magyar Numizmatikai Társaság, Magyar Érmegyűjtők Egyesülete),
valamint a bányászati szakmai szervezetek (OMBKE) különféle periodikái,
kiadványai rendszeresen tudósítanak bányászati tárgyú érmekről, plakettekről,
kisplasztikákról. A bányászati érmek különleges műfajának számítanak a különféle
pénzhelyettesítő eszközök, az úgynevezett bányapénzek és bárcák, zsetonok. A
XVI. század közepétől egészen az 1950-es évekig fellelhetők ezek a
Kárpát-medence bányászatában, ennek megfelelően a hazai bányászati és
numizmatikai szakirodalomban is számos mű foglalkozik velük. Az első és sokáig alapvető műnek számító ezekről szóló írás az akkor
már 18. évfolyamát élő Numizmatikai Közlönyben jelent meg Gohl
Ödön tollából. Gohl egyenként számba vette és leírta
az akkor ismert bányapénzeket, polturákat, részletesen beszámol történetükről. Az elmúlt évtizedekben több tucatnyi cikk, leírás jelent a
különféle bányapénzekről, zsetonokról. Összefoglalásukként 2008-ban
magánkiadásban látott napvilágot Szemán Attila és Kiss Gábor német nyelvű, több
mint 500 oldalas műve, mely a nemzetközi viszonylatban is a legteljesebb és
legjobb alkotás e témakörben. A szerzők bemutatják a bányapénzek, a különféle
bányászattal és kohászattal összefüggő bárcák, zsetonok történetét,
katalogizálták az összes fellelhető darabot és ezeket részletesen, fényképekkel
kísérve leírják. A könyv érdeme, hogy az egyes darabok bemutatásának irodalmi
és tárgyi forrásáról fellelési helyéről is részletes kimutatást adnak, és
elvégezték a Gohl-féle katalógussal való
összehasonlítást is. Tudomásom szerint semelyik más országban nem jelent meg ilyen
részletes katalógus e tárgykörben. Ehhez persze tudni kell, hogy Magyarország a
bányapénzek kibocsátásában élenjárt hosszú ideig, talán nincs is más olyan
ország a Földön, ahol ennyiféle és ilyen nagy mennyiségű bányapénz forgalomba
került volna. Érdemes megjegyezni, hogy míg a bányászattal kapcsolatos érmeknek,
plaketteknek viszonylag nagy irodalma van, a testvérszakmával, a kohászattal
(és öntészettel) kapcsolatban – kutatásaim szerint –
mai napig nem jelent meg olyan alkotás, amely bemutatná a hasonló
műalkotásokat. Pedig tény, hogy az egykori üzemekben, gyárakban nagyon nagy
számban készültek ilyen emléktárgyak, plakettek, hiszen az ott dolgozó
szakmunkások, mérnökök
jártasak voltak e darabok előállításában. Maguknak a bányászati
érmeknek is nagy része ezekben a műhelyekben készültek, s igen sokáig a bányász
és a fémfeldolgozó szakma egynek számított.
Üdítő kivételnek számít Asztalos Andrásnénak, a Berán
Lajos Dunaújvárosi Éremgyűjtők Köre vezetőjének 2011-ben megjelent könyve, mely
a városhoz és elődeihez (Dunapenteléhez, Sztálinvároshoz) kapcsolódó érmeket mutatja be. Remélem az alábbi bibliográfiát haszonnal fogják olvasni
azok, akik e téma iránt érdeklődnek. |
|
|
|
|
|
A LISTA FOLYAMATOSAN BŐVÜL...
Mednyánszky Miklós 2010-2019 |