A régi-régi rendszerben (azaz a II. világháború előtt) a bányásztelepüléseken két oka volt a sportok fejlődésének: egyrészt a komoly, férfias vítussal rendelkező bányászok szívesen versengtek egymással, de a bányavállalatok tulajdonosai sem nézték rossz szemmel, ha munkásaik a testgyakorláson keresztül vezetik le energiáikat. Az is tény, hogy a sportoláshoz hozzá tartozó szurkolás, a sport (elsősorban a labdarúgásban) történtek megvitatása, a közös gondolkodás sokat segített egy egységes helyi társadalom kialakulásában.

Egyre másra alakultak meg a bányász sportegyesületek, a munkáltatótól kapott támogatással és a saját szerény hozzájárulásukkal komoly létesítményeket hoztak létre. De a csendesebb sportok se maradtak ki a bányászok érdeklődéséből. Ilyen volt például a sakk, melyet a majd' minden bányásztelepülésen, kolónián megtalálható kocsmában, illetve a tiszti lakótelepek kaszinóiban űztek.  

A II. világháborút követő rendszerváltozás is ez utóbbi tényezőt igyekezett kihasználni, természetesen jó nagy adag politikával vegyítve és erősítve. A bányavállalatok hatalmas állami dotációkat kaptak, ebből jutott a sportélet támogatására is. De nem is lehetett volna mellőzni e támogatást és tevékenységet, hiszen nem egy helyen már több évtizedes hagyománya volt a helyi sportolásnak. Olyan kis településeken is léteztek bányász, munkás sportegyesületek, melyeken nem is gondolnánk. A Borsod megyei Varbón vagy a Fejér megyei Balinkán ugyanúgy működött bányász sportegyesület, mint a nagyobb városokban. Egy a 2000-es években összeállított, a megszűnt hazai futball-csapatokról készült gyűjtés összesen 34 bányász sportegyesületet, sportklubot sorol fel.

Volt persze jónéhány nevezetesebb sportegyesület is. Például a Komlói Bányász, melynek labdarúgó csapata 1970-ben a Magyar Népköztársasági Kupa döntőjébe kerülvén még nemzetközi kupameccset is játszhatott Belgrádban - és győzött 2-1-re a hazaiak ellen. A Tatabányai Bányász SC futballcsapata évtizedeken át az NB I-ben játszott, de a kézilabdacsapata is a hazai élvonalba tartozott. A focicsapat 1981-ben idehaza a Real Madrid-ot verte 2-1-re. A Dorogi Bányászban játszott az Aranycsapat egyetlen nem fővárosi tagja, Buzánszky Jenő, aki egész pályafutása alatt kitartott csapatánál.

A számos kisebb-nagyobb bányász sportegyesület működése során sok-sok érem, plakett látott napvilágot. Ezek jó része - főleg a kisebb egyesületekre utaló darabok - napjainkban nehezen fellelhetők, ezért érdemes nagy fokozott figyelmet fordítani rájuk. Az előkerülő darabok közül sok ma már nehezen azonosítható, köthető a kibocsátó egyesületekhez, így kutatásuk, rendszerezésük komoly feladat lehet.