Hazánk immár több mint 270
éve a bányászati és kohászati szakoktatás terén Európa első országai
közé tartozik. 1735-ben nyitotta meg kapuit az a bányászati tisztképző iskola,
mely 1770-től – a világon elsőként – akadémiai formában működött. A bányászat
mellett az iskolában bányamérési, kohászati tantárgyakat és próbamesterséget oktattak,
így vált az alma mater a műszaki felsőoktatás máig egyik legfontosabb
helyszínévé.
Abban az időben Selmecbányán
működtek az ország legfontosabb bányái. A város nem csak abban jeleskedett,
hogy innen származott az ország bányakincseinek java, de abban is, hogy itt
kerültek kigondolásra és alkalmazásra azok az újabb és újabb bányászati és
kohászati technológiák, módszerek, melyeket hosszú időre meghatározták ezen szakmák művelését.
A III. Károly által 1735.
június 22-én kiadott uralkodói rendelet és a hozzá kapcsolódó Instructio – szervezeti és tanszabályzat – alapján működő
tisztképző iskola a selmecbányai főkamaragrófi
hivatal (ezzel a bécsi kamara, azaz a királyi udvar) irányítása alá tartozott.
Első vezetője Mikoviny Sámuel volt, aki térképészetet, matematikát (ezen
belül mennyiségtant, fizikát), és építészetet tanított.
A bányatisztképző iskola
1770-től akadémiaként működött, e rangot elsőként kapta meg a világon. Az
oktatott tárgyak száma, a hallgatói létszám folyamatosan bővült. Az iskola nem
csak a tudomány fellegvára volt, de a tanulói, oktatói által kialakított
hagyományok mai napig élnek az utódintézményekben.
A társadalmi-politikai
változások az iskola többszöri költözéséhez vezettek. Az I. világháború után
Sopron lett a székhely, ahol bányászati és erdészeti főiskolaként működött
tovább, majd 1949-ben a nehéziparhoz tartozó szakágak (bányászat, kohászat, gépgyártás)
oktatása Miskolcra költözött. Sopronban az erdészek maradtak.
A Miskolci Egyetem ma már
Európa-hírű universitas, az ott oktatott tárgyak közé
jog, közgazdaságtan, bölcsészet is felkerült.
A Selmecbányai Akadémia, a Soproni
Egyetem és a Miskolci Egyetem múltjáról, történetéről számos írás, könyv
megemlékezik, az interneten is sokat olvashatunk
ezekről. Ezért itt csak felsorolásszerűen mutatom be ezt a több
mint két és fél évszázadot.
1735 Bányatisztképző Iskola, Selmecbánya
1763 Bányászati Akadémia, Selmecbánya
1838 Bányászati és Erdészeti Akadémia, Selmecbánya
1904 Bányászati és Erdészeti Főiskola, Selmecbánya
1919 Bányászati és Erdészeti Főiskola, Sopron
1922 Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola, Sopron
1934 József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Kara, Sopron
1949 Nehézipari Műszaki Egyetem Miskolc (bánya, kohó- és
gépészmérnöki kar)
1980 Az egyetem kibővül Állam- és Jogtudományi Karral
1987 Gazdaságtudományi Kar alapítása
1992 Bölcsészettudományi Kar alapítása
1997-től az egyetemhez
tartozik intézeti formában a már 1904-től létező Bartók Béla Zeneművészeti
Főiskola, majd 2000-től külön karként a sárospataki Comenius
Tanítóképző Főiskola is. 2005-ben nyitja meg kapuit az Universitas-on
belül az Egészségügyi Kar.
Természetes, hogy a
bányászatot és a kapcsolódó tudományokat oktató intézmény és utódai maguk is számos
emlékérmét, plakettet bocsátottak ki. Ezek között vannak a tanároknak,
professzoroknak emléket állító, az egyes tanszékekre utaló alkotások évfordulós
érmék, plakettek.
Nem szabad elfelejtkeznünk arról a kevésbé ismert tényről,
hogy egészen a XIX. század közepéig a selmeci akadémia volt a világon az egyetlen olyan felsőfokú intézmény, mely
az érem metszésének, a pénz verésénék tudományát oktatta.
|