A bányászatot bemutató metszetek, grafikák

 

A művészeti technikák között több olyat is találunk, mely kiváltképp alkalmas a mélyben végzett munka művészi ábrázolására. A sötét közeget, a jobbára két színből (a feketéből és fehérből, esetleg az ezek közötti átmenetet képező szürkéből) felépülő világot nehezen lehet a megszokott, élénk színvilágú technikákkal reprodukálni. Természetesen születtek nagyszerű alkotások e tárgyban akvarell, olajfestés technikával is, de tény, hogy a bányászok munkájának művészi ábrázolásával leggyakrabban a szabadkézi rajzokon, a különféle sokszorosító technikákkal készült alkotásokon találkozunk.

Az itt már többször említett négy kötetes „A magyar bányászat évezredes története” című könyv harmadik, a hazai bányászat és a művészetek kapcsolatát átfogóan feldolgozni igyekvő kötetében jelent meg a mai napig legteljesebb katalógusa a bányászattal kapcsolatos képzőművészeti alkotásoknak. A felsorolásban több száz grafikai alkotás szerepel, hiszen minden bányászati gyűjteményünk birtokában van néhány – vagy akár több tucatnyi – ilyen darab.

Mint a honlapon szereplő más műfajok esetében, a mesterségünket ábrázoló grafikai alkotások jelentős része is a II. világháború után keletkezett. Ennek politikai-társadalmi háttere, indokai többé-kevésbé jól ismertek. Az „új” rendszer a munkásembert, a fizikai munka nagyszerűségét gyakran már eltúlozva emelte piedesztálra, a művészeknek (legyen azok írok, képzőművészek vagy éppen zeneszerzők) kötelező volt a nép között tevékenykedni, a „munkásosztály”-nak nevezett réteg életét ábrázolni.

De míg más művészetekben ez a törekvés gyakran félresiklott műveket hozott létre – gondoljunk csak a Sztálin-díjas regényekre vagy az abban a korban készült, újonnan felépített közösségi épületek hatalmas faliképeire, pannóira – a grafikai műfajban ez a körülmény határozottan segítséget jelentett az alkotók számára. Egyrészt azért, mert a grafika mindig is a tanulmányok, a vázlatok készítésének műfaja volt, és így sok-sok alkotás készülhetett, ami hozzájárult a technika, a kifejezési mód fejlesztéséhez. Másrészt a politika soha nem foglalkozott igazán e műfajjal, hagyta, hogy magától működjön, fejlődjön – így sokkal ritkábban találkozunk „vonalas” alkotásokkal e művek között.

 

A finom, hajszálvékony vonalakkal kivitelezett rézkarcok, acélmetszetek, ceruza- és tusrajzok évszázadok óta jelen vannak a képzőművészetnek abban az ágában, mely a különféle mesterségeket mutatja be. Az ilyen céllal készült alkotások a XIX. század első felében váltak népszerűvé, majd a fényképezés elterjedésével a XX. századra ezen funkciójuk visszaszorult.

A bányászatot ábrázoló grafikák között azonban később is gyakran találkozunk ilyen alkotásokkal. Jó részük inkább a körülmények, a munka dokumentálására szolgál, de tény, hogy, a művészi kifejezésmód ezekből sem hiányzik. Szinte bármelyik darabot vizsgálgatjuk, egy-egy finom árnyékolásra, a háttérben egy-egy jól megoldott kis részletre mindig rábukkanunk.

A jó képességű képzőművészek – közülük is persze azok, akik vállalják, hogy leszállnak a mélybe a bányászokkal – részletesen, a lényeget kiemelve képesek ábrázolni a lenti világot, annak emberi és technikai alkotórészeit.

S innen már csak egy lépés, hogy felfedezzük közöttük azokat az alkotásokat, melyek a naturális ábrázoláson túl művészi kvalitásokat is hordoznak magukban.

 

A XX. század bányászati vonatkozású grafikákat készítő művészei közül sok nagy nevű, ám még több kevéssé ismert művész nevével találkozunk. Ők rendszerint egy-egy bányvidékhez köthetők, ott éltek, alkottak. Ahhoz, hogy tehetségüket kibontakoztathassák, sokban hozzájárultak a helyi bányavállalatok azzal, hogy lehetővé tették számukra a munkát. Egyrészt kötetlenül látogathatták az üzemeket, készíthették vázlataikat, másrészt igen gyakran e cégek voltak az alkotások megrendelői, ma úgy mondanánk, mecénásai. A grafikai művek jelentős részét olyan alkotók készítették, akik maguk is a bányákban dolgoztak, kétkezi munkát végeztek, vagy valamilyen más módon kapcsolódtak a lakóhelyük bányáihoz. Az ő művészi kibontakozásukat nagyban segítették azok a képzőművészeti szakkörök, alkotóhelyek, melyeket a bányász települések, a bányavállalatok tartottak fenn. Ezek története külön tanulmányt érdemelne, de érdemes megjegyezni a várpalotai, a tatabánya, komlói szakkörök nevét.

 

Bányászat rézkarcokban elmesélve

Az 1950-es évek végétől a hazai képzőművészetben egyértelműen a grafika vált hangsúlyossá. Neves festőművészeink is szívesen kirándultak e műfajba, de a folyamat az előző fél-egy évtizedben a főiskola kapuján kilépő fiatal – s azóta már klasszikussá vált – nemzedéknek köszönhető.

A vállalatok, gazdálkodó szervezetek megrendelésekkel látták el a művészeket, élt a 0,2 %-os szabály, mely szerint minden beruházás kéttized százalékát képzőművészeti alkotásokra kell fordítani.

A bányászat, mint kiemelt gazdasági ág, s a bányászok, mint a munkásosztály élcsapata fokozottan figyelem alatt állt.

A bányavállalatokhoz ha nem is számolatlanul, de bőségesen folyt a pénz, egyrészt gazdasági szükségességből (szükség volt a kitermelt szénre), másrészt társadalompolitikai okokból: a bányász a munkások között is az egyik legfontosabb volt a rendszer számára.

Bányászat rézkarcokban elmesélve

---

A bányászatot bemutató alkotások közül sok – a fentebb már említett okok miatt – megrendelésre készült. Létezik ezek között egy olyan műfajváltozat, mely a ma leginkább „alkalmazott grafika” megnevezésű műfajba tartozik. Az e körbe tartozó alkotások megszületése annak köszönhető, hogy  valamilyen „funkcionális” céllal rendelték meg őket készítőiktől. Jellemzőjük, hogy illusztrációként, esetleg figyelemfelhívásként kerültek felhasználásra. Számos, a mesterséget bemutató, kifejezetten művészi kvalíitású alkotás maradt így fenn, de elemzésük, számbavételük még soha nem történt meg.

Az alábbikban részben ezt igyekszem pótolni. 

 

 

Alkalmazott grafikák – szakkönyv illusztrációk

 

A bányászatot bemutató alkalmazott grafikák legjelentősebb - és legkülönlegesebb - hazai gyűjteményével egy 1950-ben megjelent, bányabiztonsággal foglalkozó oktatókönyvben találkozhatunk.

A "BÁNYABALESETEK ELHÁRÍTÁSA" című könyv illusztrációi

---