Alkalmazott grafikák - szakkönyv
illusztrációk
"BÁNYABALESETEK
ELHÁRÍTÁSA" című könyv illusztrációi
A bányászatot bemutató grafikai alkotások
jelentős részét teszik ki azok, melyek valamilyen szakkönyv, oktató könyv
illusztrációjaként láttak napvilágot.
A XX. század 50-es, 60-as éveiben szinte
megszámolhatatlan mennyiségű bányászati szakkönyv, tankönyv, útmutató került
kibocsátásra. Ennek okai ismertek: erőltetett iparosítás, a nagyipari
munkásságnak, és benne a bányászoknak a kiemelt fontossága stb. Még ma is a
bányászati szakirodalom nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő
alkotásainak tekinthető az akkor megjelent bányászati szakkönyvek közül jó
néhány, például a több kiadást megért, Zambó János
professzor által írott "Bányaművelés" című könyv, vagy a négy kötetes
Bányászati Kézikönyv. Ezek a könyvek gazdagon illusztráltak, több száz rajz
segíti a szakmával megismerkedni kívánókat - vagy éppen a szakmát tanulni
akarókat. Ám e könyvek száraz ábrái magát a tevékenységet, a föld alatt végzett
munkát nem mutatják be, nem ábrázolják. Erre csak nagyon kevés könyvben
találunk példát. Közülük is legfigyelemreméltóbb az 1950-ben megjelent
"Bányabalesetek elhárítása" című könyv, melyben száznál több, a
bányászattal kapcsolatos grafikára bukkanhatunk.
A kor politikai jelszavaival, az "új
rend" világnézeti kommentárjaival bőven fűszerezett könyv önmagában is
érdekes mű. A bányászati tevékenység minden részletét sorra veszi, a raktári
tárolástól az olajfúráson át a bányaácsolatig, robbantásig. Kiadója, az egykori
Nehézipari Minisztérium Bányarendészeti Osztálya az egyszerű munkásember kezébe
szánta, ezért telve van jelszavakkal, rímbe szedett felhívásokkal.
Ennél sokkal fontosabb, hogy a védő- és
óvórendszabályok felsorolása mellett számos megtörtént balesetet,
veszélyhelyzetet leír részletesen - így jelen kitűnően megismerhetjük a
korabeli bányamunkát, annak technikáját, a bányákban, üzemekben dolgozók
viselkedését.
A könyv előzményei a korábban kiváló szakemberek
által írott balesetvédelmi könyvek voltak. Magának a könyvnek a részletes
ismertetése ebben a fejezetben nem lehetséges, de egy külön tanulmányt
megérdemel. Most csak a grafikákról szólok.
1933-ban jelent meg a kor két neves
szakemberének, Alliquander Ödönnek és Tassonyi
Ernőnek a tollából a „Bánya- és kohóbalesetek elhárítása” című könyv. A
kézikönyv igen egyszerű, de hatásos módszerekkel igyekezett a két rokonszakma
balesetvédelmi előírásait megjeleníteni. Célja az volt, hogy a kétkezi munkások
is megértsék, megjegyezzék és főleg alkalmazzák azokat
az előírásokat, szabályokat melyeket e két, igen veszélyes szakmában ismerni
kell. A könyvben nem csak maguk a szabályok voltak felsorolva, hanem
legtöbbjükhöz – eltérő betűszedéssel – példákat is leírtak a szerzők. A
szabálykönyvet kis képek illusztrálták, melyek a bányászati-kohászati munka
egyes veszélyes tevékenységeire hívták fel a figyelmet.
A képek legfőbb erénye, hogy általuk a föld alatt
végzett munka - mondhatni - naturális módon bemutatásra kerül. A sok kép - és
maga a könyv - a bányászati munka minden részével foglalkozik, így a kapcsolódó
tevékenységekkel (pl. villanyszerelés, raktározás, kazánok, külszíni gépek) is.
De a legtöbb ábra a felszín alatti munka veszélyeit mutatja be; ezen belül is
legnagyobb számban a fejtések biztosítását és a föld alatti
szállításkor előforduló baleseteket. Nem véletlen: ez az a két tevékenység,
mely a bányában a legtöbb áldozattal járt mindig is. A képek legtöbbje olyan
módon ábrázolja a föld alatt végzett munkát, annak körülményeit, mely -
legalábbis ismereteim szerint - egyedülálló a hazai és a nemzetközi bányászati
szakirodalomban, és a bányászat grafikai ábrázolásában.
A könyv impresszuma szerint a képeket Börtsök László készítette. A könyvet a Magyar Elektronikus
Könyvtárban megtekintheti az érdeklődő.
1950-ben az akkori Bányászati Minisztériumban –
ma már fel nem deríthető körülmények között – döntöttek úgy, hogy a könyvet
újra kiadják. Érdekes adalék, hogy az eredeti könyv felvezető szövege, a
bányászoknak szóló kifejezetten személyes hangú felhívás megmaradt – a kor,
azaz az 1950-es évek légköréhez igazítva.
Az újonnan kiadott könyv már csak a bányászattal
foglalkozik. Szerkezete, a példák felsorolása ugyanúgy megmaradt, mint a régi
kiadásban – de persze a korszerűbb technika, az 1930-as évek óta bekövetkezett
változások megjelennek leírásaiban és képeiben. És innen kezd érdekessé válni a
dolog…
A könyv illusztrációi
Az 1950-ben megjelent könyv illusztrációit négy
kategóriába sorolhatjuk.
Egy részük azonos az 1933-as könyvben szereplő rajzokkal.
A 78 darab itt bemutatott rajzból 26-nak volt előzménye 1933-ban: 4 eredeti, Börtsök-féle rajzot találunk, míg 22 többé-kevésbé a Börtsök rajzok módosított változataként került az 1950-es
kiadásba.
A módosított rajzokat az eredetiekkel összevetve
kisebb-nagyobb eltéréseket fedezhetünk fel, és maga az ábrázolás is finomabb
kidolgozású. És meg egy valamiben különböznek: az 1950-es kiadásban majd’
mindegyik rajz mellé szöveges, néha rímes felhívó szöveg került.
Börtsök László kilétét egyelőre nem igazán sikerült felkutatnom.
A világhálón több olyan - elsősorban helytörténettel foglalkozó - könyv is megtalálható a XX. század közepéről, melynek ő volt az illusztrátora.
Nyolc darab rajzot egy másik, beazonosítható
rajzoló készített, neve szerepel a rajzok mellett: MIHALOVITS szignóval. Ahogyan
Börtsök Lászlóról, úgy a Mihalovits
néven dolgozó illusztrátorról sem sikerült megbízható információkat fellelnem. A
magyar művészettörténet egy Mihalovits Miklós néven
alkotó festőt tart számon, aki a két világháború között főleg zsánerképeivel,
vallási tárgyú képeivel tűnt fel.
A képeken – akárcsak Börtsök
képein – jól megfigyelhető, hogy alkotójuk járt a bányában, ismeri az ott folyó
tevékenységet. Nehezen elképzelhető, hogy az 1950-ben már hatvanadik életévén túl lévő Mihalovits Miklós szállt volna le a bányába e rajzok elkészítése érdekében.
Sokkal inkább valószínű, hogy egy jó kezű
bányamérnököt, műszaki rajzolót rejt a név. Valószínű, hogy az eredeti Börtsök-féle rajzok módosított változatait is ő készítette, legalábbis a 7. számú rajzon szereplő szignó erre utal.
A rajzok fentieken kívüli, nagyobb hányadába azok
a képek tartoznak, melyek nem szerepelnek az 1933-as kiadásban, és nem is a Mihalovits néven szereplő szerző
készített. Ezek forrásának meghatározásában segít a könyv impresszuma, melyben egy
mondat utal arra, hogy az illusztrációk egy része az OTI (a korabeli
társadalombiztosítási szervezet) plakátjainak másolata.
Eredetük felkutatását, szerzőik beazonosítását
igyekszem folyamatosan végezni…
*
A munka ábrázolása
Akár plakátszerű, akár a könyv illusztrációjaként
készült rajzról van szó, megállapítható, hogy készítőik jók ismerték a
bányamunkát, a földalatti világot. Az egyes ábrák kivétel nélkül valósághűen
ábrázolják a munkakörülményeket, a bányák belső világát, az ott található
berendezéseket, eszközöket. A rajzsorozat elévülhetetlen érdeme, hogy számos
olyan tevékenységet, eseményt ismerhetünk meg a kis képek által, melyek a
külvilág számára rejtve történnek. Két fő csoportba oszthatjuk az
ábrázolásukat. Egyik részük balesetet ábrázol, míg a másik – kisebb – hányada a
képeknek a helyes, megfelelő viselkedést mutatja be. Az előzőre jó példának
mondhatóak a csillék mozdonnyal történő mozgatásáról szóló fejezet (34-40. sz.
képek), az utóbbira a robbantásról szóló fejezet ábrái (70-75. sz. ábrák).
Az egyes képek olyan történéseket ábrázolnak,
melyeket a kívülálló legfeljebb a bányászok elbeszéléseiből ismerhet. Sem a
nagy számban megjelent szakkönyvek, sem – a honlap más részeiben bemutatott –
művészi rajzok, grafikák nem szólnak ezekről.
Ez fokozottan érvényes azokra a rajzokra, melyek
a bányászmunka sok évtizede, nem ritkán évszázada
létező apró mozzanatait jelenítik meg – legyen az egy rossz mozdulat miatt
történt baleset, vagy éppen a bányászok sajátos nevelési módszerének
illusztrálása. Ez utóbbira számos példát találunk a képek között – de személy
szerint nekem a 67. képen bemutatott jelenet a leginkább különleges: úgy
gondolom, egyedülálló a hazai és a nemzetközi szakkönyv-kiadás világában, hogy
egy baleset-megelőzést célzó cselekményt egy… jókora nyakleves bemutatásával
illusztrál a szerző…
*
A tér ábrázolása
Amint azt már korábban leírtam, a föld alatti térség, az ott végzett munka ábrázolása mindig
is nehézséget jelenlett a művészek számára. A könyv illusztrátorai jól oldották
meg e feladatot – sokszor az emberábrázolásnál lényegesen jobb színvonalon.
Érdemes megfigyelnünk, hogy a képeken a
bányatérség, annak részei, építményei, a beépített szerkezetek valósághűen, a
szakmai előírásoknak megfelelő módon jelennek meg. Ez, valamint a gyakorlott
képzőművészek, grafikusok által használatos megszokott grafikai eszközök (a
fény és az árnyék megjelenítése, a föld alatti
világításra szolgáló éles, irányított fény játéka, stb.) igazolja azt, hogy az
alkotók valóban megfordultak az ábrázolt közegben, ismerték a föld alatti munka
világát.
A tér és a benne folyó munka ábrázolása a 8. sz.
képen jelenik meg legjobban – de ide sorolható a 48. sz. kép is. Míg az
előbbiben a trapézácsolat – mely a néző tekintetét a távolabb folyó munkához
vezeti –, az utóbbiban a „hosszmetszetben” elvágott vágatban elhelyezkedő
ácsolatok és támasztékok mutatják meg számunkra a bányatérség lényegét.
A terek, a személyek körül látható berendezések,
szerkezetek megjelenítése nem csak pontos és hiteles, de ábrázolásukban
felismerhetjük bennük azt piciny művészi pluszt is, mely kiemeli őket a
szokásos szakkönyvi illusztrációk közül.
*
Emberábrázolás
Ugyanez vonatkozik az emberábrázolásra is.
Az ember a képeken éppen valamit tesz, csinál. A
könyv tematikájának megfelelően nem ritkán valami rosszat, hibásat (hiszen
balesetet szenved). Ám érdemes megfigyelnünk, hogy a rajzok jelentős részén
ezek az emberábrázolások is jól megoldottak. Természetesen találunk egyszerűbb,
kissé primitívebb alakos rajzokat - de ez arra is jó, hogy megállapíthassuk,
hogy a rajzokat több alkotó készítette.
Nem nehéz észrevenni a művészi tálentumot azon a néhány képen, melyen a nehéz fizikai
munka került bemutatásra. A kimerevített pillanatban az emberi test, a karok
mozdulata, a ruházat mind-mind arra utal, mennyire erőt kívánó és embert
próbáló a bányászmunka – és nyugodtan mondhatjuk, a rajzoló ezt hitelesen
örökített meg (lásd 4. sz. kép vagy a 76. sz. kép jobb oldali alakja).
Feltehető, hogy ezeket a képeket más rajzoló készítette, mint a többi képet –
vagy ha ugyanaz, akkor sokkal több időt töltött megalkotásával, igyekezett
jobban kidolgozni.
E témát befejezve érdemes felhívni a figyelmet
egy alakra, aki többször megjelenik a képeken: a kalapos ember. Tudott dolog,
hogy sok bányász hordott kalapot, a fejüket, hajukat védve még lent a föld
alatt is fejükön viselték a fejfedőt – de a rajzokon megjelenő kalapos ember
mintha az utcáról tévedt volna a bányatérségbe… talán azért, hogy ő legyen a
védangyala a mélyben dolgozóknak…?
Ma már nem tudni és lehet, soha nem fog rá fény
derülni. Ez maradjon az egyszeri rajzoló titka…
*
Az illusztrációk eredetijei valószínűleg
tusrajzok voltak, és normális rajzlap méretben készültek - erre abból
következtethetünk, hogy minden kis részlet pontos kidolgozásra került. Valóban
felismerhető, hogy több is közülük plakát volt. Egyértelműen ezek közé
tartoznak a "BALESET ELLEN VÉDEKEZZ" feliratú képek, melyeken a
szövegek grafikája is eltér a többi képétől. Ez utóbbiak a korban szokásos
szabványbetűkkel készültek, ebből következtethetünk arra, hogy alkotóik sokkal
inkább a bányász szakmán mint a művészvilágon belül
keresendők.
Az alábbiakban a képek bemutatása során az ábrák
mellett szerepelnek a könyv oldalszámai, valamint azon fejezeteknek, témáknak a
meghatározásai, melyekhez az illusztrációk készültek. Sok olyan szóval
találkozik itt az olvasó, melyek a bányászati szakmai nyelv - nem ritkán
évszázadok óta - elfogadott kifejezései... magyarázatukat itt olvashatjuk.
*
A képek sorszáma alatt zárójelbe tett betűvel jeleztem a
feltételezett szerzőket:
(B.L.) = Börtsök László eredeti rajza
(B.M.) = Mihalovits által módosított Börtsök László-féle rajz
(M.)= Mihalovits saját
rajza
Ahol ilyen jelzés nem látható, annak a szerzője
jelenleg még ismeretlen.
*
Amint azt fentebb
részleteztem, a könyv ábrái közül sok szerepel az 1933-as kiadásban eredeti
változatban vagy kisebb-nagyobb módosításokkal. A táblázatban az oldalszám
alatti zárójeles számozással az 1933-as kiadás azonos vagy
hasonló rajzának helyét jelölöm.
