A BÁNYÁSZATOT
ÁBRÁZOLÓ BÉLYEGEK
Éppen 140 éve, 1871-ben került
kibocsátásra az első magyar bélyeg. Azóta bélyegmotívumok ezrei jelentek meg,
kerültek a borítékokra vagy a gyűjtők kezébe.
Az elmúlt 20 évet leszámítva ebben a
majd’ másfél évszázadban a magyar társadalom és gazdaság elválaszthatatlan
része volt a bányászat – nem túlzás azt mondani, hogy emberek millióinak élete
kapcsolódott e tevékenységhez. Ennek fényében szinte érthetetlen, hogy a magyar
bélyegkiadás mindössze két alkalommal, azon belül 3, azaz összesen három darab
bélyeggel emlékezett meg e szakmáról, annak művelőiről.
E bélyegek az 1952. évi és az 1956. évi
bányásznap alkalmából jelentek meg.
Rajtuk kívül alig egy tucatnyi olyan
magyar bélyeget ismerünk még, melyek szorosan kapcsolhatók a bányászathoz:
dolgozó bányászt, bányagépet, vagy a bányászati iparág épületeit láthatunk
rajtuk.
De ezek már nem önmagukban, a bányászat
ürügyén jelentek meg, hanem valamilyen más alkalomból, és a bányászat maga csak
illusztrációként szerepel rajtuk.
A bélyegek esetében is természetesen
felmerül a bányabeli munka ábrázolhatóságának kérdése. Az alig néhány
négyzetcentiméteres felületen a művészek az idők során gyönyörűen kidolgozott
ábrákat voltak képesek elhelyezni: egy-egy országot, természeti képződményt
vagy élőlényt, de akár gépeket is. De a bánya ábrázolása nem fogta meg az
alkotók fantáziáját – a bányászmunka, a bánya ábrázolása ugyanúgy
mostohagyermeke maradt a bélyegművészetnek, mint más képzőművészeti ágaknak.
Az ezen az oldalakon már sokszor idézett,
a magyar bányászat történetét feldolgozó négy kötetes „Magyar bányászat
évezredes története” című könyv összesen
A bélyegek a korábban bemutatott
gyufacímkéknél jóval finomabb, részletgazdagabb kidolgozásúak. Papírjuk is jobb
minőségű, hiszen ezek a kis darabok nem csak apró képek, hanem értékpapírok is
egyben. A hazai bélyegművészet méltán nemzetközi hírű, Légrády
Sándor, Vertel József neve jól cseng határainkon túl
is.
Bányásznapi bélyegek
1952. és 1956 volt az a két év, amikor a
magyar bélyegkiadás kifejezetten a bányászok tiszteletére jelentetett meg
bélyeget. Első alkalommal egy bélyegpáron a kor legmodernebbnek számító
berendezéseit, a magyar Ajtai-Szilárd F5-ös fejtőgépet és a szovjet gyártmányú Dombassz réselőgépet mutatják be. A 60 filléres bélyeg
alkotója Gáll Ferenc, az egy forintosé Vertel József.
A bélyegek mindig is a hatalmon lévők
megrendelésére készültek, s fokozottan igaz a magyarországi 50-es évekre. Nem
véletlen tehát a kép témaválasztása: nem lehetett a nehéz körülmények között,
az akkor még igen elterjedt kézi, csákányos bányászkodást
bemutatni – a művészeknek sokkal inkább az „illusztráció” készítése volt a
feladatuk.
Szakmai szemmel nézve a gépek ábrázolása megfelel
a valóságnak – ám a környezet patikatisztasága, a gépek mellett álló bányászok
mosolya árulkodik arról, hogy a bélyegek nem a technológiák bemutatásának
céljából készültek...
Az 1956-ban megjelent, Vertel József által alkotott bányásznapi bélyeg már sokkal
inkább a bányász ábrázolására helyezi a hangsúlyt. A sötétkék hátterű képen egy
bányászt láthatunk, aki jobb kezével egy Davy-lámpát emel magasba, bal vállán
fejtőkalapács. A jobb kezébe a Davy-lámpa kampója mellé valahogyan babérágak és
szalagok is kerültek – de ezt tudjuk be az akkori propaganda enyhe
túlburjánzásának...
A kép maga igen nívós kidolgozású, ahogy
a lámpa fénye a bányász arcát, ruháját megvilágítja, az kifejezetten
valósághűnek mondható.
Bányászati motívumokat tartalmazó
bélyegek
A fentieken kívül még négy olyan magyar bélyeg ismert, amely a
bányászatot, mint munkát mutatja be. Ám ezek már más apropóból jelentek meg.
1950-ben az „Ötéves Terv” sorozat 8
filléres címlete (alkotója: Légrády Sándor) föld
alatt dolgozó bányászokat ábrázol.
Ugyanebben az évben a „Május
Szintén 1950-ben, a második újító kiállítás
tiszteletére megjelent sorozat 40 filléres címletén egy fejlámpás bányászt, a
háttérben egy szintén magyar fejlesztésű F-4-es fejtőgépet láthatunk.
Az utolsó, bányászatiot
bemutató hazai bélyeg 1955-ben jelent meg. Alkotója Gáll Ferenc. A bélyeg a
„Munka” sorozatban jelent meg, annak legnagyobb, 10 Ft-os címlete. A képen
fúrógéppel dolgozó bányász, mellette az ácsolaton már korszerű, akkumulátoros
bányalámpa világít.
Egyéb, a bányászathoz kapcsolható hazai
bélyegek
Az első, bányászathoz kapcsolható hazai
bélyeg 1945. szeptemberében jelent meg. A párizsi
szakszervezeti világkongresszus alkalmából kibocsátott sor tagjai a munka
világához kapcsolódó motívumokat ábrázolnak. Az első, 40 filléres címletű
bélyeg egy bánya bejáratát és régi bányászmécsest mutatja – a kibocsátók így
kívántak tisztelegni egyrészt azoknak a bányászoknak, akik a háborús időszakban
is tisztességgel végezték veszélyes munkájukat; másrészt annak a mesterségnek,
mely elsőként szervezte meg munkásait, és a korábbi évtizedekben erős,
cselekvőképes szakszervezetet hozott létre.
Három olyan magyar bélyeg került
forgalomba, mely a bányászathoz kapcsolódó berendezéseket ábrázolja – igaz,
ezek közül egy külföldi objektum szerepel.
1962-ben az „Évfordulók-események” sorozat
1 forintos címlete a 25 éves magyar kőolajbányászatnak állít emléket. A kép
előterében egy fúrótorony, a háttérben egy himbás, bólogató fejű szivattyú
látható. A bélyeg alkotója Bokros Ferenc.
Ugyancsak az „Évfordulók-események”
sorozatban, de 1964-ben jelent meg hazai timföldbányászat 30. évfordulójára
készült bélyeg. A sor 60 filléres címletének képen egy, a külszíni fejtésekben
még ma is használatos kanalas kotró látható. A bélyeg alkotója Füle Mihály.
1967-ben
a Duna-Bizottság tiszteletére kibocsátott sor 2 Ft-os
címletére egy galac-i (Románia) olajfúrótorony
képe került. A bélyeg alkotó Vertel
József.
Feltétlenül a bányászati tárgyú
bélyegekhez kell sorolnunk azokat az alkotásokat is, melyek a bányászathoz
kapcsolódó épületeket ábrázolják.
Közülük is legismertebb az az 1953-ban kibocsátott 40 filléres címletű bélyeg, mely az
évek során több mint 10 millió példányszámban jelent meg a szocialista építést
bemutató sorozaton belül. A Magyar Posta díjszabása szerint a levelezőlapok, képeslapok
továbbításáért hosszú éveken át 40 fillért kellett fizetni – így ez a bélyeg
valóban milliószámra került felragasztásra a
borítékokra.
A bélyegen az akkor épült, modern komlói
munkásházak láthatóak – ma ezek már a történelem részét képezik. A sorozatban több
olyan bélyeg is szerepel, mely a bányász szakma testvéréhez, a kohászathoz
köthető (sztálinvárosi kórház, diósgyőri kohó). Itt
kell megemlítenem azt a tényt, hogy a kohászat se volt elkényeztetve a közelmúlt
bélyegkiadása részéről...
Másik, bányász épületet ábrázoló és jól
ismert kis bélyegünk a Bányász Szakszervezet székházát ábrázolja. Ez a 4 Ft-os
címletű bélyeg először 1951-ben, majd 1953-ban jelent meg, több mint 3 millió
példányban. Alkotója – akárcsak a komlói bélyegnek – Nagy Zoltán.
Szintén Nagy Zoltán az alkotója az
1951-es sorozatban megjelent, az egykori ajkacsingeri
vájáriskolát ábrázoló bélyegnek. Értéke
A fenti tizenhárom darab bélyegen kívül
még két, szorosan a bányászathoz kötődő bélyeg ismert.
1960-ban a X. bányásznap alkalmából
jelent meg az a bélyeg, mely Tóth-Bucsoki Istvánnak
állít emléket. A munkásmozgalomban résztvevő, szervezkedő vájárt 1944-ben
végezték ki a nyilasok.
Szintén a II. világháború idején a
megszállók által Németországba hurcolt bányász volt Golub
István. Az 1976-ban megjelent „Munkásmozgalom” sorozat 1 Ft-os címletén
láthatjuk arcképét.
Annak ismeretében, hogy a jóval
egyszerűbb kivitelű gyufacímkék milyen változatos motívumokkal jelentek meg az
évek során (van olyan bányásznapi gyufacímke sor, melyben többféle ábra rajz
van, mint az összes hazai bányászati témájú bélyegen együttvéve) valóban
érthetetlen, hogy ezt a fontos témát az akkori illetékesek (Magyar Posta,
Filatéliai Vállalat) miért mellőzték annyira. Úgy gondolom, már soha nem fogjuk
megtudni...
