ANDRUSKÓ KÁROLY

BÁNYÁSZATI TÉMÁJÚ FAMETSZETEI

Andruskó Károly a modern magyar és európai fametsző művészet kiemelkedő alakja.

A volt Jugoszlávia, majd Szerbia nagyvárosában, Zentán élt, 1915-ben született művész kezei közül tiszteletreméltó számú  alkotás került ki: több mint 9000 fametszet, köztük 4500 ex libris, számtalan könyvillusztráció, festmények, miniatűr könyvek.

A nyomdásznak tanult művész elég későn, 29 éves korában jelent meg először alkotásaival kiállításon. Teljes egészében önmaga tanulta meg a metsző-művészet fogásait, amihez jó alapot adott az, hogy nagyon sokáig az ország és Európa több nyomdájában is megfordult, dolgozott. 

Festő is volt, nyomdász is volt, de elsősorban grafikus. Élete során rengeteg úgynevezett "alkalmazott grafikát" készített (ex libris-eket, illusztrációkat), de alkotásainak jelentős részét barátságból, az embertársainak, ismerőseinek különféle alkalmakra készített kis művei teszik ki.

Különösen szerette a miniköny-műfajt. Több mint 200 minikönyv kiadásában közreműködött, számosnak ő maga volt kezdeményezője, alkotója és megjelentetője is. A világ legkisebb fametszetekkel illusztrált könyve, az alig 5x5 mm-es „Kapa” című könyv is az ő nevéhez köthető.

1979-ben így nyilatkozott egy újságnak:

"Nem tudom összefoglalni és meghatározni művészi céljaimat, de a gondolattól függ, hogy milyen technikával jelenítem meg. Stílusirányzatom nincs, igyekeztem saját utamon járni, és senkinek sem követem a nyomdokait, munkám fő célja a humánum kifejezése."  

Miniatűr könyvei közé tartozik az itt bemutatott, Rudabányáról készült könyv is.

Nem igazán sikerült kiderítenem – de remélem, valamikor erre is találok nyomot, adatot –, hogy miért, mi okból, de nagyon sok alkotása kötődik a hazai bányászati tájakhoz, településekhez. Valószínű, hogy megrendelésre készültek e művek, de kvalitásuk, kivitelezésük arra enged következtetni, hogy ő nem csak afféle „kötelező feladatnak” tekintette a bányászat bemutatását, hanem szívvel-lélekkel is fordul e téma felé.

Készített Rudabánya mellett minikönyvet Ajkáról, Miskolcról, de ő keze alól került ki a Bányászmúlt oldalakon is bemutatott bányászati tárgyú minikönyvek fő kiadójának számító miskolci Péch Antal Miniatűrkönyv Gyűjtők Klubjának ex-librise is.

Az alábbiakban bemutatásra kerülő fametszetek a bányászati tevékenység szinte minden mozzanatát bemutatják. Ma már nem lelhető fel adat arra nézve, hogy a művész valóban járt-e a bánya mélyén, bár ismerve életét, látva a metszetek nagyszerűségét, szinte biztosra vehető, hogy a képeket vagy azok vázlatait valóban a helyszínen készítette - bár ekkor már nem volt fiatal. A könyv kiadásának dátuma 1976, de a képek valószínűleg az előző évben készülhettek, mivel ismertek 1975-ből is a rudabányai bányászattal kapcsolatba hozható metszetei is a mesternek.

A miniatűr könyvben a képek mindössze 26x35 milliméteresek. Eredeti nyomódúcaik minden bizonnyal nagyobbak lehettek, bár tudva azt, hogy Andruskó több ezer fametszetet, linómetszetet készített élete során, feltételezem, hogy a nyomdába került lenyomatok sem voltak sokkal nagyobbak. Ne feledjük, hogy a művész az ex-libris műfajnak is mestere volt, és ezek a sokszorosított kis könyvjegyek sem szoktak nagyobbak lenni néhány centiméternél.

A képek a fametszet – nevezetesen a lapdúc-metszetek – legjobb tulajdonságaival rendelkeznek.

A képeken az akkor már 30 éve alkotó művész tudásának legjavát ismerhetjük meg. A fehér és a fekete foltok összhangja, az a néhány kis fehér csík, mely a dolgozó ember vagy a mélyben található eszköz kontúrját jelzi, a fametszet-technika – nevezetesen a lapdúc metszet-technika – legmagasabb szintű alkalmazásáról tanúskodik (lásd 10-22.kép).

Andruskó nem csak a mélyben folyó munkát mutatja be a könyvben, nem megy el a felszín ábrázolásának lehetősége mellett sem. A Rudabányát körülvevő dombok és hegyek, a tájban elhelyezkedő, bányászathoz kapcsolódó építmények mind-mind a vésőjére kívánkoznak. Ne feledjük, ő mindig is a táj szerelmese volt – szinte megszámlálhatatlan műve ábrázolja a Tiszától kezdve a nagyvárosi házakon át a festői tájakig az őt körülvevő világot. S az, hogy e tájban az ember által alkotott tárgyak is jelen vannak, jó ürügy arra, hogy újra és újra megfesse, fába vésse őket.

Érdemes közelebbről megvizsgálni a 25-29. sz. képeket. Aki nem járt arra, nem ismeri a vidéket, annak számára csak a képeken látható munkagépek, tevékenykedő emberek utalnak arra, hogy az ábrázolt tájak nem mások, mint a – ma már csak nyomokban létező – Rudabánya környéki külszíni fejtések halmai, völgyei.