Bányászati tárgyú ex librisek
Az alkalmazott kisgrafikai műfaj legtöbb művészi lehetőséget
kínáló és egyben legváltozatosabb része az ex librisek
világa.
Maga az ex libris kifejezés azt jelenti:
„valakinek a könyvei közül”, „valakinek a könyvtárából”.
A régi korokban, amikor egy-egy könyv kézzel íródott, pénzben
szinte kifejezhetetlen volt a művek ára. Ezért aki szert tett ezekre
(jellemzően az uralkodók, az egyházi intézmények, könyvtárak), igyekezett
azokat megvédeni, megóvni. Ezért jól látható módon a könyv táblájára történő
írással jelezték, ki a könyv tulajdonosa.
A nyomtatás feltalálása után, amikor megszaporodtak a könyvek, a
bejegyzéseket igyekeztek sokszorosítással készült apró nyomtatványokkal
kiváltani. Ebben az időben még jellemzően a tulajdonosok címereivel találkozunk
a kis lapokon. Többségében latin nyelvű felirataik nem csak a ma megszokott, a
tulajdonosra utaló szavakat tartalmazták, hanem több mondatból álló üzeneteket
is az olvasó számára. Varjú Elemér, a kor neves művészeti szakírója, a műfaj
legjobb ismerőse említ meg egy XVIII. századi spanyol eredetű ex librist, mely 15 pontban, bevezetéssel és zárómondattal
figyelmezteti a könyv olvasóját arra, hogyan kell a könyvvel bánnia.
A XIX. század végén – csakúgy, mint a kisebb-nagyobb példányszámban
előállított egyéb tárgyak, értékcikkek esetében – a gyűjtők figyelme is az ex librisek felé fordult. Ez idő tájt a cédulák használata
és gyűjtése egyre többször elválik egymástól. A műfajt a művészek is
felfedezik, s a klasszikus sokszorosítási technikákkal (fametszet, linómetszet)
sok ezer számra készítik a kis képeket.
Az ex librisek „beszélő alkotások”.
Felirataikon – mely a latin nyelven íródott „ex
libris” kifejezést más nyelven is tartalmazhatja – ma már szinte csak a
tulajdonosra való utalást találjuk, és inkább motívumaikban beszélnek.
Készítésük egyik íratlan alapszabálya, hogy a jegy képe utaljon a könyv
tulajdonosának foglalkozására, érdeklődési körére. Ezért igen változatos
motívumokkal találkozhatunk meg a képeken. Leggyakrabban a könyvre, az
olvasásra céloznak a képek, de példaként meg lehet említeni az erotikus témájú ex libriseket. A pajzán, nem ritkán finom pornográfiába
hajló kis lapoknak külön gyűjtői köre van. Talán nem véletlen, hogy ők 99
százalékban… férfiak.
A XIX - XX. század fordulóján a művészeti irányzatok, stílusok
hatalmas változását élte a világ. A szecesszió hatására erősen túldíszített,
zsúfolt képek keletkeztek, amiért is a korabeli kritikák elég sokat szapulták
az alkotókat. Szemükre vetették, hogy a megrendelő kiszolgálása érdekében
túlzsúfolt, mindent elmesélni akaró, és a kis darabokhoz nem illő technikával
készült ex librisek kerülnek ki kezeik alól. Egy-két
évtizednek kellett eltelnie, mikorra a könyvjegy motívuma, a kivitelezés
letisztult. A művészek belátták, hogy a hagyományos, „tisztán” grafikai
technikák, a fametszet, a linómetszet a legalkalmasabb a kis képek
megalkotására.
A magyar művészek az ex libris műfajában
nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő színvonalú alkotásokkal vannak
jelen. Neves festőink, grafikusaink is
gyakran fordultak e téma felé, de ismertek kifejezetten az ebben a műfajban
dolgozó művészek is. Folyamatosan megtaláljuk műveiket a külföldi
kiállításokon, aukciókon.
Az ex librisek alig néhány száz - nagyobb
könyvtárak esetében esetleg ezer – példányszámban kerülnek ki a prés alól. Az
igazán ínyencnek mondható megrendelők különféle témájú könyveikhez más-más
tartalmú lapot rendelnek meg és használnak. Az ex
librisek érdekes történetéről itt
olvashatunk pontos és hasznos leírást.
A hazai ex librisek között szép számban találhatunk olyanokat,
melyek a bányászathoz mint tevékenységhez köthetők.
Amint azt a kisgrafikákról szóló részben is megemlítettem, az alkalmazott és
sokszorosított grafikai eljárások legkedveltebb technikái igen alkalmasak a
bányászat ábrázolására. Tény, hogy a kis méretű
képeken a fény és árnyék játéka igen látványosan érvényesül, és igen változatos
művészi megoldásokra ad lehetőséget. Két fő motívummal találkozunk: magával a
munkát végző emberrel és a bányászathoz kapcsolódó eszközökkel, tárgyakkal.
Ám nem csak képeik révén kapcsolódhatnak a bányászathoz ezek a
lapocskák: mivel mindig szerepel rajtuk a könyv vagy az ex
libris tulajdonosának neve könnyen beazonosítható készíttetőjük, megrendelőjük
személye is – így kétségtelenül művelődéstörténeti értékük is van.
A bányászathoz kapcsolódó ex librisek
Minden bizonnyal az az 1790 körül
Pozsonyban született ex libris az első, bányászatot
bemutató magyar vonatkozású darab, melyet Varjú Elemér ismertet Friedrich Warnecke: Die deutschen Bücherzeichen (Ex-libris) von ihrem
Ursprunge bis zur Gegenwart (Berlin, 1890)
írása alapján a „Magyar gyűjtők exlibrisei” című dolgozatában (Magyar
Könyvszemle című folyóirat 1895).
A 77x88 mm-es méretű, Zellerin báró nevét viselő jegy alkotója
ismeretlen. A képen „tojásdad keretben balról bokrokkal benőtt hegy, melyen
több üreg és egy bánya nyílása látszik, jobbról egy kohó, a hegy alján juhok és
kecskék legelnek, egy bokor tövén pásztor hever, a hegy oldalában, bányászok
dolgoznak, kalapácscsal törve a köveket
; egy bányász a bányanyilás felé érczczel megrakott taligát tol. A hegy csúcsán egy galamb
áll, szájában zöld ággal”.
Alul Jeremiás próféta könyvéből származó német nyelvű idézet: „Meine Blatter bleiben
grüne. / Jerem: 17. v.
Az ovális keret alatt apró betűkkel: „Bar. Zellerin Sculp. Posonii”.
A bányászathoz kapcsolódik a Lyka Károly szerkesztette Művészet
című folyóirat 1904. évi 4. számában közölt ex libris
is. A Muhits Sándor által készített grafika talicskát
toló, emberének bőrköténye, ruházata bányászra utal. Az ex
libris Kovács József számára készült.
A következő képen látható ember szintén szenet szállít – de a
hátán. A Bach Ottó részére 1934-ben készült fametszetet Bartos László
készítette. Mérete: 55x78 mm, a technikája fametszet.
A Szölgyémy Pál könyvtárát jelző, Fery Antal (1908-1994) által készített művön két
aknatorony, közöttük bányaépület, mögöttük meddőhányó látható. Az ex libris
mérete: 10,4x15
cm, technikája fametszet.
Fery Antal nem csak grafikusként jegyzi az ex libriseket – gyűjtőként az ő munkásságának köszönhető,
hogy a II. világháború után a műfaj iránti érdeklődés újra megélénkült, s nagy
szerepe volt a gyűjtőket összefogó egyesület létrehozásában is.
A következő darab a pécsi ex libris
gyűjtők – azóta sajnos már elhunyt – doyenje, dr. Kovács József megrendelésére
készült. Kovács József megszervezte meg és vezette hosszú ideig a baranyai
főváros kisgrafika-kedvelőinek szervezetét. Kötődése Pécshez, a környékbeli
településekhez példaértékű volt, nem véletlen hát, hogy a bányavidék is
szerepel az általa készíttetett ex librisek motívumai
között. A mű méretei:
96 x
Dr. Somfai Jenő orvos ex-librisén szintén bányaépületeket láthatunk, ám a darab jó példája annak, hogy miként lehet a könyv, könyvtár tulajdonosának foglalkozására utaló jegyeket elhelyezni a kis műalkotásokon. Dr. Somfai Jenő elsősorban munkaegészségtannal, azon belül is bányaegészségüggyel foglalkozott - ezért hát nem meglepő, hogy ex librisén az előtérben egy, a bányából mentett sérült (esetleg már halott?) munkást és a körülötte álló társait örökítette meg a rajzoló. Az ex-libriseken gyakran találkozhatunk a halálra utaló motívumokkal (fejfákkal, csontvázakkal), de ez a darab egyedülálló e műfajban. A mű méretei: 95x115 mm, technikája: rézkarc. Alkotója sajnos nem ismert előttem.
A fenti motívumokkal kapcsolatos, a bányák tájbéli megjelenésével kapcsolatos alkotásokról itt olvashatunk rövid tanulmányt...
Neves grafikusunk, Drahos István készítette Cziglina Vilmos mérnök ex librisét.
A képen egy külszíni fejtés látható, stilizált rakodógéppel és dömperrel, a mögöttük egy nyitott könyv emelkedik, mint egy sziklafal.
A mű méretei 80 x 110 mm, technikája: fametszet.
Egy különös alak, a bányatörpe jelenik meg Polonkai György ex-librisén. A bányatörpe, bányarém (bergmanli) a bányvidékek meséinek, legendáinak állandó szereplője. Hol segíti a bányászt, hol bosszantja, de a rosszaindulatúbb bányatörpék nem ritkán a bányász végzetét is okozzáék. Legtöbbször piros sapkában, bányászöltözékben, lámpással, fáklyával a kezében írják le a kis embereket. Az ex-librisen is fejfedőben, hosszú köpenyben láthatjuk, kezében füstölgő fáklyát tart. A mű méretei: 55 x 80 mm, technikája: rézmetszet. Alkotója sajnos nem ismert előttem.
Több gyűjteményben is találkozhatunk bányászati témájú ex librisekkel. Közülük is
kiemelkedik a Debreceni Egyetem Elektronikus Archívuma, ahol
a Nyíreő István gyűjteményéből származó
Bányász körzeti könyvtár,
Bányászos ex
librist, a dorogi "Ki mit gyűjt" kiállítás és a
Pécs
bányatelepi iskolai könyvtár ex libriseit ismerhetjük meg.
Mi sem igazolja jobban a magyar ex libris művészek magas
színvonalú tevékenységét, mint hogy a németországi ex libris gyűjtők
szaklapjában Eckart Pasche
bányászati tárgyú jegyekről
szóló,
2010. januárjában megjelent cikkében két magyar művész
ilyen tárgyú alkotását is bemutatja.
Drahos István (1885-1968) Lux Gyula számára 1931-ben készített ex librise a Dániel próféta legendáját idézi fel. Dánielt a
középkorban az ausztriai, csehországi sziléziai bányászok védőszentjüknek
tekintették. Egyrészt, mint azt a Szentírás is tartalmazza, Dánielt az
oroszlánok barlangjába vetették, ahonnan azonban épségben tért vissza – amint a
bányászok is azért imádkoznak, hogy munkájuk végeztével épségben térjenek
vissza a napfényre.
De egy másik Dániel is létezett, kinek életében legendába illő
esemény történt: egy Dániel nevű sziléziai bányásznak angyal jelent meg
álmában, aki felszólította, menjen ki az erdőbe, és ott egy magas fenyő alatt
keressen egy aranytojásokkal teli fészket. Dániel csakugyan így is tett – ám a
fészket nem találta meg, ellenben a fa tövében ásva gazdag ezüstlelőhelyre lelt
s meggazdagodott.
Az ex libris ezt a legendát eleveníti
fel.
A másik, Pasche által bemutatott Divéky József készítette ex libris
az itt taglalt bányatáj-ábrázolás egy érdekes darabja.
Ha valami részletesebben érdekel, esetleg segítségre van szükséged:
