A
képzőművészek mindig nehéz helyzetben voltak, amikor a bányászatot, mint munkát
kellett ábrázolniuk. A mélyben fekvő vágatok, a szűkös, zárt munkahely nem
kedvezett a képzőművészeti alkotásoknak, ugyanakkor a megerőltető bányászmunka,
a nem ritkán hősies tevékenység igazán jó okot adott volna a szakma
ábrázolásához. Számtalan festmény, szobor, grafika készült e tárgyban, de tény,
hogy a határokat csak kevés alkotónak sikerült valóban művészi módon kitárnia.
Ennek
több oka is van.
Amíg
minden más foglalkozás művelése előttünk, a kívülálló szeme előtt történik, a
bányászat lényeges momentumai mélyen a föld alatt történnek meg. Ha a művész
ezeket ábrázolni akarja, alá kell szállnia. Nem véletlen hát, hogy a valóságot
legjobban visszaadó, a bányászatot művészi módon bemutató alkotások olyan
művészek keze közül került ki, akik valamilyen módon személyükben is kötődnek,
kötődtek a bányászathoz. Bányatelepülésen születtek, bányászok között nőttek
fel, és éltek, vagy maguk is bányában dolgoznak, dolgoztak. A bányászathoz e
módon kapcsolódó művészeket érdekfeszítően mutatja be a „Bányászat a
művészetben Tatabányán” című könyv.
De
nem csak a művészi kvalitást magukban hordozó művekre érvényes ez a megállapítás.
A
bányászati tárgyú műalkotások jelentős része azért készült, hogy rögzítse
azokat a módokat, eszközöket, tevékenységeket, melyeket a föld alatt dolgozó
ember használ illetve végez.
Így
születhettek meg az egészen szokatlan címmel rendelkező művészi alkotások
százai. A bányászat és a művészet kapcsolatát legrészletesebben bemutató hazai
könyv, a "A magyar bányászat évezredes története" című
kiadványsorozat III. kötete tucatjával sorol fel ilyen címmel alkotásokat (csak
néhány példa):
"Vágatbiztosítás Moll-ácsolattal" (Szakál
Ernő műve)
"Fehérvárcsurgói
homlokelőkészítő" (Pántos Gábor műve)
"Acéltámmal biztosított frontfejtés Jókai-bányán" (Palicz László műve)
"F/5
gép frontfejtésben" (Stettner Béla műve)
"Kóta-felrakó munkában" (Krajcsovics
Henrik műve)
Nem
hinném, hogy létezik még egy művészi témakör, melyben ilyen címekkel találunk
alkotásokat. Ugyanakkor viszont ezek léte, elkészülte felbecsülhetetlen
értékkel bír? Miért is?
A
bányászati tevékenység (itt elsősorban a mélyművelésre gondolok) mindig is egy
zárt világ volt. Az ott folyó munka, az alkalmazott megoldások, gépek, eszközök
ábrázolása, az egész folyamat dokumentálása és ezzel megőrzése a jövőnek... mindezek az említett alkotások nélkül elképzelhetetlen.
Ha nem születtek volna meg, ma már számos, a távolabbi és közelebbi múltban a
szakmához tartozó körülmény, eszköz, történés emléke örökre elveszett volna.
Ennek
egyik, és igen lényeges oka, hogy a bányatérségben az ilyen jellegű
dokumentumok – azaz fotók, filmfelvételek – készítése mindig különösen
körülményes. A szűk térben egy fotóapparátus nehezen helyezhető el, állítható
be úgy, hogy valóban a lényeget rögzítse. Az objektív látószöge nem tudja
befogni a szűk tér képét (ha erős nagylátószögű
objektívet alkalmaz a fotós, akkor az torzít), az állandó sötét, a por a
fotózást tovább nehezíti. Az igazán fontos momentumok (pl. a vágathajtás, a
fejtés, vagy a régi korokban a kézi csillézés) olyan ütemben követik egymást,
mely esetében a fotós beállításainak előkészítése igazán körülményes. A munkát
végző ember sem örül, ha a szűk térben a fényképészt kell kerülgetnie...
Természetesen
készültek a régi korokban valóban jó és művészi fényképek a bányákban – de a
munka lényegét, legyen szó a technikai eszközök bemutatásáról vagy a munka nehézségének
ábrázolásáról, igazán a képzőművészek tudták megoldani.
S
ez nem új dolog. Gondoljuk csak meg: a fényképezés feltalálásáig a könyvek,
kiadványok illusztrációit mind-mind művészek készítették, s azok sokszorosítás
útján kerültek a nagyközönség elé. A régi korok réz- és fametszetei,
litográfiái nélkül ma egész tudományágak lennének tétlenségre kárhoztatva, hisz
ezekből ismerhetjük a régi korok fegyvereit, ruháit, az egykori városok, utcák
vagy éppen műhelyek képét, korabeli állapotát.
A
bányabéli munkát ábrázoló művész leszállt a bányásszal együtt a mélybe, ott
szívta magába a környezet, a közeg varázsát, ismerte meg a nem ritkán hősies
munkát végző embert. Ha művészi alkotás elkészítése volt célja, a fotóművésszel
szemben megengedhette magának, hogy a lényeges részeket emelje ki, a
koncepcióba nem illő, zavaró részleteket elhagyja. Ha a valóság hű másolása
végett vette elő rajzeszközeit, akkor igyekezett a legpontosabban rögzíteni a
látottakat; sőt, nem ritkán a felszínen később hozzáértő segítségét kérte az
egyes részek (pl. egy-egy gép alkatrészeinek, formájának vagy a fejtések
körülményeinek) pontosításához.
A
művészeti technikák között vannak olyanok, melyek különösen alkalmasak a
mélyben végzett munka művészi ábrázolására. A sötét közeget, a jobbára két
színből (a feketéből és szürkéből) felépülő világot ritkán lehet a megszokott,
élénk színvilágú technikákkal reprodukálni. Természetesen születtek nagyszerű
alkotások e tárgyban akvarell, olajfestés technikával, de tény, hogy a bányászok
munkájának művészi ábrázolásával leggyakrabban szabadkézi rajzok, fa-, réz- és
linómetszeteken találkozhatunk…
A bányászatot bemutató metszetek, grafikák
A XIX. század végétől a bányászattal foglalkozó vidékek arca
megváltozik. Az egyre nagyobb volumenű termelés, az egyre mélyebben húzódó
ásvány- és szénvagyon olyan építmények, épületek megjelenésével jár a felszínen,
melyek korábban nem voltak jelen...
Míg
az II. világháborúig csak ritkán jelenik meg a bányamunka képzőművészek témái
között, a XX. század második felében - javarészt a politika hatására - számos
alkotás születik ebben a körben. A neves, nem ritkán magas kitüntetésekkel
díjazott művészek alkotásai mellett számos olyan kis mű látott napvilágot,
melyet nem jegyeztek soha kiemelkedő művészi alkotásnak, mégis, sőt ennek
ellenére alkalmasak a bányászat, mint iparág, mesterség megismerésére.
De
a bányamunkát és a bányászt a kor propagandája is előszeretettel használta fel
céljaira. Közismertek az 1940-es évek végéről, ötvenes évek elejéről származó
lelkesítő plakátok, melyek között számos bányászati témájú van. Kisméretű
plakátnak, ugyanakkor önálló művészi alkotásoknak tekinthetjük az alkalmazott kisgrafikák
egy különleges műfaját, az abban a korban igen nagy megbecsülésnek örvendő, sokak által gyűjtött gyufás cimkéket is.
Természetesen
nem hagyhatjuk ki e felsorolásból a közismert bélyegeket sem. Bár hazánkban az évek során
alig néhány, szorosan a bányászathoz kapcsolódó bélyeg jelent meg, a kor jellemzéséhez és természetesen a bányászat művészi
ábrázolásának megismeréséhez ezek is szorosan hozzátartoznak.
A bányászatot ábrázoló bélyegek
A kisgrafikai műfaj különleges ága az ex libris-ek világa.
Hazánkban kevés bányászati tárgyú ilyen alkotással találkozunk, de érdemes megismerni őket.
A bányászattal
kapcsolatos kisgrafikák fontos részét képezik azok a – filatelisták körében közismert és népszerű – emléklapok, melyeket valamilyen jelentősebb esemény alkalmából bocsátottak ki.
A már sokszor említett "A magyar bányászat évezredes története" című mű több százat sorol fel, de az érdeklődő számos darabot megismerhet közülük a Miskolcon 2006-ban megjelent „Bányászat a bélyeggyűjtésben és kisgrafikában” című könyvből is...
A papírpénzek a kisgrafikán belül a legrészletesebben kidolgozott és természetesen
a legértékesebb műfajt képviselik.
Ismereteim szerint Magyarországon nem került kibocsátásra olyan papírpénz, mely a bányászatot ábrázolja, de más országokban nem ritka ez a motívum.
Ezekből mutatok be itt néhányat.
Létezik az alkalmazott kisgrafikának egy olyan ága, mely hazánkban kevésbé ismert, inkább csak a kifejezetten ezzel foglalkozó gyűjtők
tartják számon e darabokat - a szükségpénzeket. A magyar kibocsátásúak közül legismertebbek a különféle, papírra nyomott vállalati utalványok, és néhány hadifogoly táborhoz köthető szükségpénz.
A történelem során számos alkalommal és több okból is készültek szükségpénzek.
Az I. világháború alatt illetve az azt követő években a német nyelvterületen (Németországban, Ausztriában) különféle okok miatt hatalmas mennyiségben, és nagyon változatos motívumokkal kerültek kibocsátásra e pénzhelyettesítő eszközök. Közismert, és nemzetközileg is használatos nevük: NOTGELD.
Természetesen számos, a bányászattal összefüggő, a bányászathoz kapcsolódó darab is napvilágot látott. Mivel Magyarországon maga a műfaj se nagyon ismert, érdemes bemutatni közülük néhányat.
Notgeld - szükségpénzek bányászati motívumokkal
Ha valami részletesebben érdekel, esetleg segítségre van szükséged:
