Ám a tárónak az idők során lett egy újabb, a bányászattörténelem, a bányászmúlt szempontjából kiemelkedő funkciója.

Tudni kell, hogy Habsburg uralkodóink igen fontos szerepet tulajdonítottak a birodalom bányásziparának, se ezért különös figyelmet fordítottak mind az ausztriai, mind a magyar területen található bányákra. A figyelem egyik megnyilvánulása volt, hogy nem egyszer látogatást tettek bányavidékeinken, ha másért nem, azért, hogy megismerjék az ott folyó tevékenységeket… vagy éppen ellenőrizzék az oda kirendelt beosztottjaikat.

Ezeknek a látogatásoknak az egyik fő célpontja az úgynevezett alsó-magyarországi bányavárosok központja, Selmecbánya volt, itt működött az a főbányagrófi hivatal, amely egész Magyarország területére illetékességgel rendelkezett a bányaügyekben. *

A selmeci bányalátogatások mindig fontos események voltak.

S itt csatlakozik a Glanzenberg-táró a magyar bányászati vonatkozású numizmatikai értékekkel. A látogatásokat ugyanis több alkalommal is megörökítették emlékérmeken. Ezek az emlékérmek ma már ritkaságszámba mennek, a gyűjtők értékes darabjai.

Az uralkodókat látogatásaik alkalmával – azért, hogy láthassanak „igazi” bányát – Selmecen minden esetben elvitték a Glanzenberg-táróba. Nem véletlenül: hiszen a táró a város közepén volt, egyszerűen be lehetett jutni (nem úgy, mint a város határán kívül eső bányákba), és maga a séta a táróban sem jelentett komoly fizikai megterhelést. Nem volt szükség csúszdán vagy különféle emelőkön történő megközelítésre, amit a felségek esetleg nehezen viseltek volna el.