bányászati plakettek

II. József és Lipót bányalátogatási érme 1764

Méretek Átmérő 22 mm, vastagsága 0,8 mm

Anyaga Vörösréz és ezüst

Alkotója Ismeretlen

Kibocsátás éve 1764

Előlap A peremen gyöngysor, benne bal oldalon II. József római királyi koronában, jobb oldalon Lipót (a későbbi II. Lipót császár) profilja. A két arc egymás felé fordul. körben felirat: JOSEPH II. REX ROM. LEOPOLD A.A. JOSEPHUS.

Hátlap Bányászjelvény, felette öt sorban: ADVENTUS/REG ET ARCHI/INFODIN HVNGA/MDCCLXIV/M IVL. Az egyes rövidítések ponttal elválasztva.

Publikáció
Huszár Lajos az 1932-ben megjelent "Medallien und Plakettenkunst in Ungarn" című könyvében azonos előlappal, de más (két lovast ábrázoló hátlappal) mutat be hasonló érmet. Ennek utánveretét itt mutatom be.
Huszár ezeket az érmeket Maximilian König von Paumbhasen-nek tulajdonítja. Paumbhasen 1727-ben született és 1750-51-ben Körmöcbányán is dolgozott éremvésőként. 1782-ben pecsétvésnökként hunyt el.

A XVIII. század második felére az addig szinte egyedüli ércbányászat mellett egyre fontosabb hangsúlyt kapott a szén bányászata is. Több helyen az országban a vállalkozók már ennek a nyersanyagnak a kibányászására is kaptak engedélyt, sőt, 1766-ban Mária Terézia külön díjat tűzött ki azoknak, akik széntelepeket fedeznek fel. Ezért is, de az ércbányászat fontossága miatt is az uralkodók igen nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy felügyelet gyakoroljanak a nagy bevételt jelentő bányák felett.
II. József fejére 1764-ben került a német királyi korona, az osztrák-magyar uralkodó ekkor még édesanyja, Mária Terézia volt. A bányaügy fontosságát mi sem jelzi jobban, hogy a fiatal uralkodó még ebben az évben látogatást tett anyja birodalmának legnevezetesebb és legfontosabb bányáiban. Ez nem csak az állapotok megismerése érdekében történt, hanem egyúttal gesztus is volt azon közösségek felé, melyek az előző évben véget ért hosszú (úgynevezett "hétéves") háborúban bányáik révén biztosították az anyagi forrásokat a birodalom részére.
Útjára elkísérte öccse, az akkor még csak 17 éves Lipót, aki aztán egy emberöltővel később, II. Lipót néven követte trónján bátyját.
József osztrák-magyar császárként fontos intézkedéseket hozott a bányászati jog terén: 1782-ben ő készíttette el az ország szénvagyonának első kataszterét, 1788-as rendeletében a szenet a föld tartozékának minősítette, így a földbirtokosok javára döntött, tehát a szén a föld tartozéka maradt.
Uralkodóként a bányaigazgatást is megreformálta. Ugyanebben az évben felállította a kerületi bányatörvényszékeket a sok, szétszórt településeken működő bányabíróságok helyett. A távolabb fekvő bányahelyeken bányabírósági helyettességeket szervezett. Egészen 1854-ig, azaz több mint 70 éven át ezek voltak a hazai bányaigazgatási és bányatörvénykezési hatóságok.
II. József emlékét Selmecen az 1872-ben (majd' száz éves munka után) megnyitott, róla elnevezett altáró őrzi, amelyet Ferenc József is meglátogatott. Ennek az eseménynek az alkalmából szintén vertek emlékérmet...
Az érme történetéhez tartozik, hogy a szakirodalomban és a világhálón többször is a két uralkodó "felső-magyarországi látogatása" megnevezéssel szerepel. Ez azonban téves meghatározás, mivel az érme latin szöveg sehol nem említi a felső-magyarországi (Hungariae superior) megjelölést, csak annyit ír, hogy "fodinus Hungariae", azaz "magyarországi bányák".
Az viszont biztos, hogy ebben az évben az uralkodó és öccse meglátogatta az alsómagyarországi bányákat (is), ugyanis a selmecbányai Glanzenberg-táróban márványtábla őrzi ennek emlékét.

Ha valami részletesebben érdekel, esetleg segítségre van szükséged:

Méretek	Átmérő 22 mm, vastagsága 0,8 mm
Anyaga	Vörösréz és ezüst
Alkotója	Ismeretlen
Kibocsátás éve	1764
Előlap	A peremen gyöngysor, benne bal oldalon II. József római királyi koronában, jobb oldalon Lipót (a későbbi II. Lipót császár) profilja. A két arc egymás felé fordul. körben felirat: JOSEPH II. REX ROM. LEOPOLD A.A. JOSEPHUS.
Hátlap	Bányászjelvény, felette öt sorban: ADVENTUS/REG ET ARCHI/INFODIN HVNGA/MDCCLXIV/M IVL. Az egyes rövidítések ponttal elválasztva.
Publikáció	Huszár Lajos az 1932-ben megjelent "Medallien und Plakettenkunst in Ungarn" című könyvében azonos előlappal, de más (két lovast ábrázoló hátlappal) mutat be hasonló érmet. Ennek utánveretét itt mutatom be. Huszár ezeket az érmeket Maximilian König von Paumbhasen-nek tulajdonítja. Paumbhasen 1727-ben született és 1750-51-ben Körmöcbányán is dolgozott éremvésőként. 1782-ben pecsétvésnökként hunyt el.
	A XVIII. század második felére az addig szinte egyedüli ércbányászat mellett egyre fontosabb hangsúlyt kapott a szén bányászata is. Több helyen az országban a vállalkozók már ennek a nyersanyagnak a kibányászására is kaptak engedélyt, sőt, 1766-ban Mária Terézia külön díjat tűzött ki azoknak, akik széntelepeket fedeznek fel. Ezért is, de az ércbányászat fontossága miatt is az uralkodók igen nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy felügyelet gyakoroljanak a nagy bevételt jelentő bányák felett. II. József fejére 1764-ben került a német királyi korona, az osztrák-magyar uralkodó ekkor még édesanyja, Mária Terézia volt. A bányaügy fontosságát mi sem jelzi jobban, hogy a fiatal uralkodó még ebben az évben látogatást tett anyja birodalmának legnevezetesebb és legfontosabb bányáiban. Ez nem csak az állapotok megismerése érdekében történt, hanem egyúttal gesztus is volt azon közösségek felé, melyek az előző évben véget ért hosszú (úgynevezett "hétéves") háborúban bányáik révén biztosították az anyagi forrásokat a birodalom részére. Útjára elkísérte öccse, az akkor még csak 17 éves Lipót, aki aztán egy emberöltővel később, II. Lipót néven követte trónján bátyját. József osztrák-magyar császárként fontos intézkedéseket hozott a bányászati jog terén: 1782-ben ő készíttette el az ország szénvagyonának első kataszterét, 1788-as rendeletében a szenet a föld tartozékának minősítette, így a földbirtokosok javára döntött, tehát a szén a föld tartozéka maradt. Uralkodóként a bányaigazgatást is megreformálta. Ugyanebben az évben felállította a kerületi bányatörvényszékeket a sok, szétszórt településeken működő bányabíróságok helyett. A távolabb fekvő bányahelyeken bányabírósági helyettességeket szervezett. Egészen 1854-ig, azaz több mint 70 éven át ezek voltak a hazai bányaigazgatási és bányatörvénykezési hatóságok. II. József emlékét Selmecen az 1872-ben (majd' száz éves munka után) megnyitott, róla elnevezett altáró őrzi, amelyet Ferenc József is meglátogatott. Ennek az eseménynek az alkalmából szintén vertek emlékérmet... Az érme történetéhez tartozik, hogy a szakirodalomban és a világhálón többször is a két uralkodó "felső-magyarországi látogatása" megnevezéssel szerepel. Ez azonban téves meghatározás, mivel az érme latin szöveg sehol nem említi a felső-magyarországi (Hungariae superior) megjelölést, csak annyit ír, hogy "fodinus Hungariae", azaz "magyarországi bányák". Az viszont biztos, hogy ebben az évben az uralkodó és öccse meglátogatta az alsómagyarországi bányákat (is), ugyanis a selmecbányai Glanzenberg-táróban márványtábla őrzi ennek emlékét.