Különlegességek:

leszállóbárcák, szerszámosbárcák

 

 

A bányászattal kapcsolatos érmék, plakettek között a legritkább és legértékesebb darabok nem az ezüstből, bronzból készült emlékérmek, pénzek – hanem azok az egyszerű, legtöbbször alumíniumból vagy rézből vert kis fémbárcák (volt, ahol bilétának, máshol „márkának” nevezték őket), amelyek arra szolgáltak, hogy a mélyművelésű bányában meg lehessen állapítani, ki tartózkodik lent a mélyben, ki dolgozik odalent, ki nem jött még fel. Ezek a kis tárgyak a bányászati numizmatikának a bányászati tevékenységgel legszorosabb kapcsolatban álló emlékei: mindegyikőjük egy-egy bányászhoz kötődött, minden bányásznak megvolt a maga bárcája. Összefoglaló nevük: leszállóbárca.

A bárcák értékét napjainkban az is növeli, hogy egyrészt ma már nincsenek mélyművelésű bányák (az egy bakonyoszlopi bánya kivételével), másrészt ezek a kis darabok akkor, amikor a bányák megszűntek, értéktelen kelléknek számítottak, legtöbbjüknek nyomaveszett, esetleg legjobb esetben a bányász emlékül hazavitte. Éppen ezért ma már a bányászati múzeumokat kivéve nemigen lehet rájuk bukkani, nagy szerencse kell ahhoz, hogy hozzá lehessen jutni egy-egy darabhoz. De mindegyik valamilyen emléket őriz, valaki munkájának a tanúja – ezért olyan értékesek napjainkban.

A bánya- és kohóüzemek, vállalatok sok esetben kifejezetten ilyen célokra készítettek, készíttettek tartós, a nehéz munkakörülmények között is időtálló eszközöket.

Ezek egy része egyszerűen a dolgozók jelenlétének nyilvántartására szolgálnak (a még működő egyetlen mélyművelésű bányánkban mai napig megtaláljuk a biléták elhelyezésére szolgáló táblát – ezen ellenőrzik a felszínen, hogy minden bányász visszatért-e a föld alól).

E darabok többnyire egyszerű kivitellel, olcsó anyagból (alumíniumból, vörös-, esetleg sárgarézből) készültek. Lemezük átlyukasztott, felületükön különféle sorszámok, azonosító jelek szerepelnek. Roznai István is bemutat néhányat a dorogi szénbányák által a II. világháborúban és az után használtak közül.

 


Bárcatábla az oroszlányi XX. aknán

Leszálló bárcák

 

Minden mélyművelésű bányában használatban voltak az úgynevezett leszállóbárcák. Arra szolgáltak, hogy általuk ellenőrizzék, minden bányász visszatért-e a műszak végén. A bányászok leszálláskor a falitáblára akasztották bárcájukat, majd visszatérve magukhoz vették azt. A műszakvezető kötelessége volt ellenőrizni, mindenki visszatért-e, nem maradt-e lent valaki a mélyben.  


Az elsőként bemutatott darabokat a dorog-csolnoki bányatérségben használták. Eleinte csak számok voltak rajtuk, később, a jobb ellenőrizhetőség érdekében születési dátumot is ütöttek beléjük.
A 8-as (VIII.) számmal jelöltek a csolnoki bányaüzem VIII. aknájában voltak használatban.  

Csolnoki leszállóbárca. Tovább az érme bemutatásához... Csolnoki leszállóbárca. Tovább az érme bemutatásához... Csolnoki leszállóbárca. Tovább az érme bemutatásához... Csolnoki leszállóbárca. Tovább az érme bemutatásához...

A XII-es számmal jelölt bárca a dorogi XII-es (borókási) aknaüzemben dolgozó bányászé volt. A Borókási akna adta a dorogi szénmedence széntermelésének majdnem a negyedét, 1200 ember dolgozott itt.  

Dorogi leszállóbárca. Tovább az érme bemutatásához...

 

Hazánk egyetlen és, majdnem 100 évig üzemelő mangánércbányája Úrkúton működött. A bányát 1917-ben nyitották meg, azt követően, hogy szén után kutatva a település határában mangánércet fedeztek fel. Az első bánya a mai településtől északra kezdte meg működését, de szakmai hibák és anyagi nehézségek miatt több éven át szünetelt a bányászat. Az 1930-as években végzett újabb kutatások kimutatták, hogy Európa egyik leggazdagabb mangánérc lelőhelye található itt, és ekkor új, intenzívebb bányászat kezdődött.
Ekkor újabb bányamezőket tártak fel, és évi több százezer tonna ércet hoztak a felszínre. A védelemre javasolt épületek és építmények jelentős része ebben az időszakban épült.
A bányát a II. világháború alatt hadiüzemnek nyilvánították, 1947-1950 között szovjet katonai irányítás alatt működött. 1950-ben magyar kezelésbe került, majd a következő évtizedekben folyamatos fejlesztések történtek. Volt időszak, amikor több mint 800 fő dolgozott itt.
A bánya végleges bezárására 2017. márciusában került sor véglegesen, miután a kitermelt mangánércre az addigi vevő nem tartott igényt.
Az itt bemutatott leszállóbárcák közül az alumíniumból készültek a dolgozók bárcái voltak, a rézből készültet a bányamentők használták.  

 

Úrkúti leszállóbárca. Tovább az érme bemutatásához... Úrkúti leszállóbárca. Tovább az érme bemutatásához... Úrkúti leszállóbárca. Tovább az érme bemutatásához... Úrkúti leszállóbárca. Tovább az érme bemutatásához...

 

Ma hazánkban már csak egy mélyművelésű bánya működik, a bakonyoszlopi bánya, ahol barnaszenet és bauxitot termelnek. Az itt bemutatott leszállóbárca ebből a bányából származik.  

 

Bakonyoszlop leszállóbárca. Tovább az érme bemutatásához...

 

Az Oroszlány környéki bányákban az utolsó években a régi fémbárcák mellett már a modern, számítógéppel nyilvántartott leszállóbárcák, belépőkártyák is hazsnálatban voltak. Az alábbiakban mindkettőből bemutatok egyet. Köszönöm az oroszlányi kollégáknak, hogy segítettek hozzájutni ezekhez.  

 

Oroszlányi alumínium leszállóbárca. Tovább az érme bemutatásához... Oroszlányi műanyag leszálló

 

A következő leszállóbárca a Tatabányai Szénbányákhoz tartozó nagyegyházi bányaüzemből származik. A bánya 1981-ben kezdte meg működését, különlegessége volt, hogy kétféle terméket, szenet és bauxitot is bányásztak egy üzemben.  

Az itt bemutatott leszállóbárca egy vezető szakemberé volt: erre utal, hogy az eredetileg kör alakú érme két oldalsó palástját egyenesre vágták. A vájárok, beosztott bányamunkások bárcája kör alakú volt. A nagyegyházi bányában a bárcát "márká"-nak nevezték.  

A kis darab Bérces Tamás bányamérnök ajándékaként került hozzám, amit ezúton is köszönök neki.  

Nagyegyházi alumínium leszállóbárca. Tovább az érme bemutatásához...

 

És végül egy különlegesség...  

A bemutatott bárca unikális darab: a hazai bányamentő központi állomás egyik vezető dolgozójának, Bérces Tamásnak a leszállóbárcája (márkája). A Központi Bányamentő Állomás az ország legjobban felszerelt és a legképzettebb bányamentő állomása volt. Tatabányán működött, az ottani sújtólégveszélyes bányák voltak a legveszélyesebbek az országban.  

A leszállóbárca Bérces Tamás bányamérnök ajándékjaként került hozzám, amit ezúton is köszönök neki.  

Központi Bányamentő Állomás leszállóbárca. Tovább az érme bemutatásához...

Szerszámos bárcák

 

A kohászati üzemekben, gépgyárakban ugyanezen elvek alapján működött a bárca-rendszer, e darabok gyakrabban előfordulnak még ma is.

A szerszámok, eszközök nyilvántartására szolgáló bárcákat a dolgozók akkor adták le, amikor felvettek valamilyen értékesebb munkaeszközt, szerszámot; a műszak végén, annak leadását a bárca, zseton átadásával igazolta vissza a kezelésükkel megbízott dolgozó, raktáros.

 

Mélyfúró BGY. bárca Diósgyőri szerszámbárca.Tovább az érme bemutatásához... MAORT szerszámbárca.Tovább az érme bemutatásához... Kőolajvezeték Vállalat szerszámbárcája.Tovább az érme bemutatásához... Ipari tanuló kiállítás alkalmából készült zseton - 1962 Csepel Művek szerszámos bárcája.Tovább az érme bemutatásához... Csepel Művek szerszámos bárcája.Tovább az érme bemutatásához...

Ritka daraboknak számítanak a bányászati tanintézetekben használatban volt szerszámos bárcák. Ezek közül az esztergom-kenyérmezői Hell Károly József bányagépészeti szakiskola központi műhelyének bárcáit mutatom itt be.

 

Kenyérmezői szakiskola központi műhelyének szerszámos bárcája. Tovább az érme bemutatásához... Kenyérmezői szakiskola központi műhelyének szerszámos bárcája. Tovább az érme bemutatásához... Kenyérmezői szakiskola központi műhelyének szerszámos bárcája. Tovább az érme bemutatásához...

Akit jobban érdekel a bárcák, zsetonok különleges világa, annak ajánlani tudom a ZSETONGALÉRIA oldalait.  

Ha valami részletesebben érdekel, esetleg segítségre van szükséged: