leszállóbárcák, szerszámosbárcák
|
A bányászattal kapcsolatos érmék, plakettek között a legritkább és legértékesebb darabok nem az ezüstből, bronzból készült emlékérmek, pénzek – hanem azok az egyszerű, legtöbbször alumíniumból vagy rézből vert kis fémbárcák (volt, ahol bilétának, máshol „márkának” nevezték őket), amelyek arra szolgáltak, hogy a mélyművelésű bányában meg lehessen állapítani, ki tartózkodik lent a mélyben, ki dolgozik odalent, ki nem jött még fel. Ezek a kis tárgyak a bányászati numizmatikának a bányászati tevékenységgel legszorosabb kapcsolatban álló emlékei: mindegyikőjük egy-egy bányászhoz kötődött, minden bányásznak megvolt a maga bárcája. Összefoglaló nevük: leszállóbárca.
A bárcák értékét napjainkban az is növeli, hogy egyrészt ma már nincsenek mélyművelésű bányák (az egy bakonyoszlopi bánya kivételével), másrészt ezek a kis darabok akkor, amikor a bányák megszűntek, értéktelen kelléknek számítottak, legtöbbjüknek nyomaveszett, esetleg legjobb esetben a bányász emlékül hazavitte. Éppen ezért ma már a bányászati múzeumokat kivéve nemigen lehet rájuk bukkani, nagy szerencse kell ahhoz, hogy hozzá lehessen jutni egy-egy darabhoz. De mindegyik valamilyen emléket őriz, valaki munkájának a tanúja – ezért olyan értékesek napjainkban. |
|
A
bánya- és kohóüzemek, vállalatok sok esetben kifejezetten ilyen célokra
készítettek, készíttettek tartós, a nehéz munkakörülmények között is időtálló
eszközöket. Ezek
egy része egyszerűen a dolgozók jelenlétének nyilvántartására szolgálnak (a még
működő egyetlen mélyművelésű bányánkban mai napig megtaláljuk a biléták
elhelyezésére szolgáló táblát – ezen ellenőrzik a felszínen, hogy minden
bányász visszatért-e a föld alól).
E
darabok többnyire egyszerű kivitellel, olcsó anyagból (alumíniumból, vörös-,
esetleg sárgarézből) készültek. Lemezük átlyukasztott, felületükön különféle
sorszámok, azonosító jelek szerepelnek. Roznai István
is bemutat néhányat a dorogi szénbányák által a II. világháborúban és az után
használtak közül. |
Bárcatábla az oroszlányi XX. aknán
|
|
Leszálló
bárcák Minden mélyművelésű bányában használatban voltak az úgynevezett leszállóbárcák. Arra szolgáltak, hogy általuk ellenőrizzék, minden bányász visszatért-e a műszak végén.
A bányászok leszálláskor a falitáblára akasztották bárcájukat, majd visszatérve magukhoz vették azt. A műszakvezető kötelessége volt ellenőrizni, mindenki visszatért-e, nem maradt-e lent valaki a mélyben.
A XII-es számmal jelölt bárca a dorogi XII-es (borókási) aknaüzemben dolgozó bányászé volt.
A Borókási akna adta a dorogi szénmedence széntermelésének majdnem a negyedét, 1200 ember dolgozott itt.
|
|
Hazánk egyetlen és, majdnem 100 évig üzemelő mangánércbányája Úrkúton működött.
A bányát 1917-ben nyitották meg, azt követően, hogy szén után kutatva a település határában mangánércet fedeztek fel. Az első bánya a mai településtől északra kezdte meg működését, de szakmai hibák és anyagi nehézségek miatt több éven át szünetelt a bányászat. Az 1930-as években végzett újabb kutatások kimutatták, hogy Európa egyik leggazdagabb mangánérc lelőhelye található itt, és ekkor új, intenzívebb bányászat kezdődött.
|
|
Ma hazánkban már csak egy mélyművelésű bánya működik, a bakonyoszlopi bánya, ahol barnaszenet és bauxitot termelnek. Az itt bemutatott leszállóbárca ebből a bányából származik.
|
|
Az Oroszlány környéki bányákban az utolsó években a régi fémbárcák mellett már a modern, számítógéppel nyilvántartott leszállóbárcák, belépőkártyák is hazsnálatban voltak. Az alábbiakban mindkettőből bemutatok egyet. Köszönöm az oroszlányi kollégáknak, hogy segítettek hozzájutni ezekhez.
|
|
A következő leszállóbárca a Tatabányai Szénbányákhoz tartozó nagyegyházi bányaüzemből származik. A bánya 1981-ben kezdte meg működését, különlegessége volt, hogy kétféle terméket, szenet és bauxitot is bányásztak egy üzemben.
Az itt bemutatott leszállóbárca egy vezető szakemberé volt: erre utal, hogy az eredetileg kör alakú érme két oldalsó palástját egyenesre vágták. A vájárok, beosztott bányamunkások bárcája kör alakú volt. A nagyegyházi bányában a bárcát "márká"-nak nevezték.
A kis darab Bérces Tamás bányamérnök ajándékaként került hozzám, amit ezúton is köszönök neki.
|
|
És végül egy különlegesség...
A bemutatott bárca unikális darab: a hazai bányamentő központi állomás egyik vezető dolgozójának, Bérces Tamásnak a leszállóbárcája (márkája).
A Központi Bányamentő Állomás az ország legjobban felszerelt és a legképzettebb bányamentő állomása volt. Tatabányán működött, az ottani sújtólégveszélyes bányák voltak a legveszélyesebbek az országban.
A leszállóbárca Bérces Tamás bányamérnök ajándékjaként került hozzám, amit ezúton is köszönök neki.
|
|
Szerszámos
bárcák A
kohászati üzemekben, gépgyárakban ugyanezen elvek alapján működött a
bárca-rendszer, e darabok gyakrabban előfordulnak még ma is.
A szerszámok, eszközök nyilvántartására szolgáló bárcákat a dolgozók akkor adták le, amikor
felvettek valamilyen értékesebb munkaeszközt, szerszámot; a műszak végén, annak
leadását a bárca, zseton átadásával igazolta vissza a kezelésükkel megbízott
dolgozó, raktáros.
|
|
Ritka daraboknak számítanak a bányászati tanintézetekben
használatban volt szerszámos bárcák. Ezek közül az esztergom-kenyérmezői Hell Károly József bányagépészeti szakiskola központi műhelyének bárcáit mutatom itt be.
|
|
Akit jobban érdekel a bárcák, zsetonok különleges világa, annak ajánlani tudom a ZSETONGALÉRIA oldalait. |
Ha valami részletesebben érdekel, esetleg segítségre van szükséged:
