MAGYARORSZÁGI BÁNYÁSZATI MÚZEUMOK ÉS KIÁLLÍTÓHELYEK
I. KONFERENCIÁJÁN ELHANGZOTT ELŐADÁSOK
BUDAPEST
2018. SZEPTEMBER 14.
Dr. Kovácsné Bircher Erzsébet
(Központi Bányászati Múzeum)
Gépskanzenektől a bányászati múzeumokig: megoldási kísérletek Európában a bányászattörténet megismertetésére

Az előadás bemutatta, hogy mennyiben segítheti a magán- vagy közgyűjtemény a közösség működését, mennyiben lehet jelen a mindennapokban.

Hazánkban a bányászati, és általában a műszaki gyűjtemények sajnos nagyon rossz helyzetben vannak. Egyetlen nemzeti gyűjteményünkben sem jelenik meg a bányászat, pedig nagyon jól tudjuk, hogy nem csak a több évszázados hagyományok, de műszaki fejlődés, a társadalom, az abban élők szempontjából is szinte kikerülhetetlen a bányászat múltja. Sajnos nálunk a munkásmozgalom-történet hosszú évtizedeken át rátelepedett a bányászattörténetre, amitől nehéz megszabadulni. Pedig más is kapcsolódik e témához: a szociológia, szociográfia, a már említett technikatörténet és innováció, vagy éppen a településfejlesztés.

Hazánkban a legnagyobb bányászati múzeumok „gépskanzenként” működnek, aminek jelentős anyagi vonzata is van – hiszen a berendezések fenntartása, karbantartása pénzbe kerül –, így ez a legdrágább múzeumtípus.

Külföldön, nálunk nyugatra ez egészen másképp fest. Hihetetlen, de még a francia Riviérán, a Cote d’ Azuron is létezik bányászati múzeum, és az ott a pihenésüket töltők szívesen látogatják meg.

A külföldi példák közül kiemelkedő a skóciai nemzeti Bányászati Múzeum, vagy az esseni hasonló gyűjtemény. Mindkettő területét a bányászat leállítása után azonnal műemlékké nyilvánították, ám Magyarországtól eltérően rögtön életet is leheltek a meghagyott épületekbe, így azok nem lettek az enyészetté, mint Pécsett a bezárt bányákhoz tartozó Széchenyi-akna vagy az István-akna épülete.

Az előbbi jelentős nemzetközi díjat kapott a kultúrafelfogás határainak kitolása miatt. A kiállítás lépcsőzetesen épül fel, ami egészen új lehetőségeket kínál. Nem csak kiállítási tér, de egyben közösségi központ, a különféle szakmai rendezvények mellett az adott település programjainak helyszíne is.

Magyarországon is ez lehet az irány, de tudni kell, hogy a hazai két nagy országos múzeum nem pótolhatja a helyi gyűjteményeket, mert ezek lehetnek igazán hatással a közösségekre. Mint kiállítótér, de közösségi térként is, és egyúttal a technikatörténet őrzőiként.


Ha valami részletesebben érdekel, esetleg segítségre van szükséged: