A rudabányai vasércbányát 1880-ban veszi meg a Witkowitzei Bányatársulat, mely munkásai számára élelemraktárat létesít Rudabányán, és az anyavállalat gyakorlatának megfelelően ehhez ellátási bárcákat veret 1882-ben. A bárcákra osztrák térkép alapján tévesen RUDOBÁNYA felirat kerül. Az élelemtár a bárcákat abban az esetben adta ki a dolgozóknak, ha valamely élelmiszer ott nem volt kapható, azokat a település más üzleteiben (mészárszék, pékség, kocsma) lehetett felhasználni fizetésre. Az itt bemutatott húsbárca 18 krajcárt ért abban az évben. Így ezek bármilyen más élelmiszerre, italra beváltható fizetési, ellátási előlegként illetve pénzhelyettesítőként szolgáltak, ugyanúgy, mint a két évszázaddal korábbi hasonló bányapénzek.

A bánya működésébe 1900-ban a Rimamurányi-Salgó-Tarjáni Rt is bekapcsolódik, ezért a még forgalomban lévő bárcákat - az itt is látható módon - hátoldalukon bányászjelvényes ellenjeggyel érvényesítik. A rudabányai ellátási bárcáknak 12 típusa ismert. 1922-ig készültek, anyaguk sárga- és vörösréz, valamint nikkel, összesen 23 féle változatuk volt forgalomban.