A bányásziskolák hallgatóinak nem könnyű, de örök vidámságban zajló életét ismerhetjük meg azokról a képeslapokról, melyek a nevezetes iskolavárosban jelentek meg a XIX. század második felében, majd Sopronban az 1920-as években.
A "Baleklapoknak" elnevezett kis kártyák a diákélet szinte minden mozzanatát megörökítették: a nehéz tanórák ugyanúgy szerepelnek rajtuk, mint a rettegett professzorok - s persze az ezeken túli vidám, nem ritkán korhely életmódhoz kapcsolódó események.
A képeslapokat Selmecbányán illetve Sopronban lehetett megvenni, s legtöbbjük ott is került feladásra. A diák ezek hátuljára írott soraival igyekezett adott esetben megnyugtatni családját, költőpénzt kérni szüleitől - vagy felvágni otthon maradt barátai előtt, milyen jó s szép a selmeci diákélet.
Szinte minden alkalomhoz megvolt a megfelelő témájú illusztráció...
A selmeci diákéletet ábrázoló színes képeslapok Bartha Lajos rajzai alapján készültek. A monochrom (barna ill. fekete) rajzok szerzője javarészt Mühlbeck Károly volt, a kor neves illusztrátora.
Összesen majd' száz féle baleklap készült a felvidéki bányászvárosban a XIX-XX. század fordulóján.
Bartha lapjain két témát dolgoz fel: az egyik sorozat (az itt bemutatott 1-7.sz. lap) a "balek-lét" viszontagságait, az újonc akadémiai hallgató életét megnehezítő olyan eseményeket mutatja be, mint például a balekszentelés, vagy az idősebb
évfolyamok felsőbbrendűségének megnyilvánulásai.
A másik sorozaton (8-15. sz. rajzok) az akadémián oktatott tantárgyak sajátos értelmezésével találkozunk...
A további képek (melyeknek alkotói között ott van Bartha, Mühlbeck, és több ismeretlen is) a társasélet eseményeit mutatják be, köztük a város utcáin, közterein történt olyan fontosabb eseményeket, melyek részben mindennaposak voltak, részben - különcségük vagy az abban szereplő személyek miatt
később a helyi legendárium részeivé váltak.
A selmeci képeslapok kiadója a helyi Joerges- (Jörgesz-) féle nyomda volt. Joerges Ágost 1871-től 1876-ig, özvegye és fia 1876-tól 1893-ig működtette nyomdáját, ezután 1928-ig ifjabb Joerges Ágost nevét viseli a műhely.
Az akadémián használt tankönyvet majd' mindegyikét ők nyomtatták, de szépirodalmi művek, folyóiratok is megjelentek kiadásukban.
A soproni Röttig Gusztáv nyomdája 1897-1903-ig működött, 1903-tól egészen az államosításig a Röttig-Romwalter nevet viselte. Bérlői és kiadványainak fajtái változtak, az Akadémia Sopronba költözése után az akadémiai tankönyvek egyik fő kiadója lett.
Ezeket a rajzokat Bihary László és Altai Sándor készítette, és a hátoldalukon található megjegyzés szerint Lengyel G. átdolgozásában kerültek kivitelezésre.
Negyvenegynéhány készült belőlük, ma már csak mintegy tucatnyi lelhető fel.
A rajzokon a korábbinál sokkal idealizáltabban jelennek meg az alakok, események, s a környezet is szinte teljesen elvész.
E lapok azzal pótolják hiányosságukat, hogy hátlapjukon magyarázatot tartalmaznak, felvilágosítandó a tudatlan és ezért a diákok által hagyományos lenézett kívülállókat...
Ha valami részletesebben érdekel, esetleg segítségre van szükséged:
