Repül a...

 

 

Talán 5 éves lehettem. Bányásznap környékén történt a következő eset.

A Május 1 úton laktunk, a piros házban. Ablakunk az Építők útja felé nézett, előttünk kis park. A város akkori lakóinak nagy része – aki nem az építkezéseken dolgozik – bányász.

Késő este nagy puffogást hallunk az utcáról. - Valaki biztos csapkodja egy autó ajtaját. Nagy dolog volt akkor egy autó a városban, ha valakinek volt, az gondoskodott arról, hogy mindenki tudjon róla, mikor indul, mikor érkezik haza. Meg az akkori autók (Wartburg, Moszkvics) ajtói egyébként sem a csendes záródásukról voltak híresek. De ez a zaj nem az !

Bátyám kinéz az ablakon, és rögtön hívja az egész családot. Akkor már a fél ház az ablakban volt.

A gyatra megvilágításban a következőket látjuk: a szemben levő ház harmadik emeletéről az ismert – keménykötésű, nagytermészetű – bányász sorban dobálja ki az ablakon a lakás berendezési tárgyait. Közben alkoholtól elcsukló hangon üvöltve szidja a feleségét, aki – valószínűleg – más férfire is nézett.

Éppen az igen nehéz, behemót nagyszekrény kerül sorra: de ez is kifér az ablakon, és repül – repül, majd nagy csattanással darabokra hullik a földön. A következő darab egy tv, ami abban az időben bizony nagyon nagy dolog volt – de ez is a földön végzi. Utolsó előttinek a mennyezetről lelógó csillárt fogja meg, és azzal a lendülettel, amivel kitépi a plafonról, ki is vágja az ablakon.

Ekkor már teljesen kifárad. De még nem reked be. Talán gondolkozik, hogy most az asszonyt kéne, de nem, nemesebb bosszút áll: lecsatolja a karórát a kezére, kilógatja az ablakon, és üvölt:

- Nesze b…meg, ez sem kell – és egy arisztokrata mozdulattal a karórát is a parkba hajítja.

A műsornak vége, minden és mindenki megnyugszik, a bányász visszahúzódik az üres lakásba, és hajnalik halljuk még ahogy magában énekel.

---