A bányaló
Régen a bányákban a
szállítást sokáig lovakkal oldották meg. A bányaló, ha egyszer lekerült a föld
mélyében futó járatokba, ritkán, gyakran már csak utolsó éveire, kiöregedve
látta meg újra a napvilágot.
De a lovak okos állatok:
hamar megtanulták a bejárandó útvonalat, megismerték az egyes bányászokat
lépteikről, kialakultak szokásaik, melyekhez aztán életük végéig ragaszkodtak.
Ha a műszak végén
levették róluk a hámot, maguktól a föld alatti
istállóba cammogtak, biztos volt, hogy nem tévednek el a járatokban.
Volt, amelyik még számolni
is megtanult: több olyan bányaló emléke is fennmaradt,
amelyik, ha a háta mögé egyel több vagy egyel kevesebb csillét kapcsoltak, nem
volt hajlandó megindulni. A csillék kapcsolásának zajából tudta, mennyi súlyt
akasztottak mögé...
A bányászok szerették a
lovakat, hiszen az ő sorsukat viselte az erős állat is.
Volt olyan ló, amelyik
ingerlékennyé vált, volt, aki nem volt hajlandó csak a lóvezetőjének
szavára hallgatni. Nem ritkán ez aztán komoly gondot is okozott, amikor úgy
kellett elcibálni egy-egy makacs állatot az útból.
A komlói bányában
dolgozott egykor a Kismadár nevű ló. Nevét onnan kapta, hogy egy jó ideig egy
Madár nevű ló mellett robotolt, de annál kisebb termetű volt – így hát Kismadár
lett a neve.
Ez a ló elég mérges
természetű volt, főleg akkor dühödött fel, ha az incselkedő bányászok az orrára
köptek. Ilyenkor bizony megkergette a bűnöst, ha utolérte, a ruháját meg is
tépte.
Ha rossz napja volt,
makacskodott, nem volt hajlandó húzni. A vezetője nem tudta másképp mozgásra
bírni, minthogy elé állt, szemébe nézett ... és egy hegyeset köpött a ló orrára, majd futásnak eredt.
Kismadár utána indult, és ekkor már magával vitte a mögé akasztott csilléket
is.
Másik nevezetes ló volt a
Laci. Ő annyira eszes – és pákosztos – volt, hogyha jártában-keltében elemózsiásra
akadt valamelyik bányász támfára akasztott kabátjának zsebében, addig
ügyeskedett, míg azt onnan ki nem lopta. Meg tréfálták néhányszor úgy, hogy
üres újságos papírt toltak az orra alá – Laci bizony zokon vette ezeket a
beugratásokat.
A Laci egyszer megkergette O. Jóskát. Ennek persze híre ment, és utána Jóskának sokszor hallania kellett: "Jóska, vigyázz, jön a ló...!"
"Volt a bányában egy Veréb nevezetű ló is. Elég csintalan volt, és egyszer megharapta Franicnak, a lóetetőnek a fülét. Eléggé komoly volt a seb, hát orvoshoz kellett mennie. Szunyogh doktor alaposan
vizsgálgatta az összroncsolt fület.
- Mi történt ezzel a füllel? - kíváncsiskodott.
- Megharapta a Veréb.
- Méghogy egy veréb? - ordított fel dühösen"
(forrás: Ónozó Lajos: Derűs bányászok)
Ha valami részletesebben érdekel, esetleg segítségre van szükséged: