A bányaló

 

 

Régen a bányákban a szállítást sokáig lovakkal oldották meg. A bányaló, ha egyszer lekerült a föld mélyében futó járatokba, ritkán, gyakran már csak utolsó éveire, kiöregedve látta meg újra a napvilágot.

De a lovak okos állatok: hamar megtanulták a bejárandó útvonalat, megismerték az egyes bányászokat lépteikről, kialakultak szokásaik, melyekhez aztán életük végéig ragaszkodtak.

Ha a műszak végén levették róluk a hámot, maguktól a föld alatti istállóba cammogtak, biztos volt, hogy nem tévednek el a járatokban.

Volt, amelyik még számolni is megtanult: több olyan bányaló emléke is fennmaradt, amelyik, ha a háta mögé egyel több vagy egyel kevesebb csillét kapcsoltak, nem volt hajlandó megindulni. A csillék kapcsolásának zajából tudta, mennyi súlyt akasztottak mögé...

A bányászok szerették a lovakat, hiszen az ő sorsukat viselte az erős állat is.

 

Volt olyan ló, amelyik ingerlékennyé vált, volt, aki nem volt hajlandó csak a lóvezetőjének szavára hallgatni. Nem ritkán ez aztán komoly gondot is okozott, amikor úgy kellett elcibálni egy-egy makacs állatot az útból.

*

A komlói bányában dolgozott egykor a Kismadár nevű ló. Nevét onnan kapta, hogy egy jó ideig egy Madár nevű ló mellett robotolt, de annál kisebb termetű volt – így hát Kismadár lett a neve.

*

Ez a ló elég mérges természetű volt, főleg akkor dühödött fel, ha az incselkedő bányászok az orrára köptek. Ilyenkor bizony megkergette a bűnöst, ha utolérte, a ruháját meg is tépte.

*

Ha rossz napja volt, makacskodott, nem volt hajlandó húzni. A vezetője nem tudta másképp mozgásra bírni, minthogy elé állt, szemébe nézett ... és egy hegyeset köpött a ló orrára, majd futásnak eredt. Kismadár utána indult, és ekkor már magával vitte a mögé akasztott csilléket is.  

*

Másik nevezetes ló volt a Laci. Ő annyira eszes – és pákosztos – volt, hogyha jártában-keltében elemózsiásra akadt valamelyik bányász támfára akasztott kabátjának zsebében, addig ügyeskedett, míg azt onnan ki nem lopta. Meg tréfálták néhányszor úgy, hogy üres újságos papírt toltak az orra alá – Laci bizony zokon vette ezeket a beugratásokat.   

*

A Laci egyszer megkergette O. Jóskát. Ennek persze híre ment, és utána Jóskának sokszor hallania kellett: "Jóska, vigyázz, jön a ló...!"    

*

"Volt a bányában egy Veréb nevezetű ló is. Elég csintalan volt, és egyszer megharapta Franicnak, a lóetetőnek a fülét. Eléggé komoly volt a seb, hát orvoshoz kellett mennie. Szunyogh doktor alaposan vizsgálgatta az összroncsolt fület.    

- Mi történt ezzel a füllel? - kíváncsiskodott.    

- Megharapta a Veréb.    

- Méghogy egy veréb? - ordított fel dühösen"    

(forrás: Ónozó Lajos: Derűs bányászok)    

   


Ha valami részletesebben érdekel, esetleg segítségre van szükséged: