Újoncavatás

 

 

A bányákban, mint minden más olyan munkahelyen, ahol viszonylag zárt egységben nehéz fizikai munkát végző férfiak dolgoztak, az újoncok tapasztalták meg elsőként, milyen is az, ha a társaságban egy-két tréfáskedvű munkatárs is akad…

 

Se szeri, se száma annak, hogyan húzzák csőbe a munkahely friss dolgozóját.

A gyárakból, műhelyekből is ismert az a mód, mikor nem létező dolgokért (reszelőzsírért, kanyarfúróért) küldik el a zöldfülű újoncot hat műhellyel odébb vagy épp a raktárba.

 

Lent a föld alatt nehezebb feladatot kap a fiatal: nem csak azért, mert olyan dolgokért kell mennie, amiknek még a nevét sem hallotta soha (csákányszorító, síngyalu, rajdakulcs, platnikulcs, vagy éppen bányaemelő). Bár valami rémlik neki, hogy léteznek ilyen szavak (csákány, platni – ez a csille fordítására szolgáló lemez, bányaemelő…), de hogy mik lehetnek azok, bizony fogalma sincs. De ez még a kisebbik gond: az ismeretlen, sokszor sötét járatokon botorkálva megtalálni a raktárt, a másik vájárcsapatot – ez legalább ugyanolyan komoly feladat, mint megjegyezni az újonnan tanult elnevezéseket.

 

És amikor végre odaér a célhoz… az ottani öreg szakik már az érkező ember csetléséből-botlásából tudják, miről van szó. Ha kíméletesebbek, csak visszafordítják („már elvitték a platnikulcsot”, „holnap küldjenek érte, javításon van”), rosszabb esetben a vállára tesznek egy 20-25 kilós fémdarabot és azzal eresztik útnak. Szegény csak akkor jön rá, hogy rászedték, amikor csapatához visszaérve harsány nevetés fogadja.

 

Mint említettem, ilyen tréfák gyárakban, üzemekben is előfordulnak. Ezeknél azért keményebb, kifejezetten a bányászélethez tartozó tréfákért se kell a szomszédba menniük az újoncok „megneveléséhez” ragaszkodó öreg szakiknak.

 

Enyhébb tréfa, amikor nekiállítják felsepertetni a szenes talpú vágatot az újonccal. Jó félóra is eltelik, mire leesik neki: olyan munkát kapott, amit ha évekig végez, se ér a végére...

 

A fiatal segédet munkatársai szigorúan felkészítik a bányajáratokban lehetséges veszélyekre. Ezek közül is a bányaomlás a legnagyobb vész. Ha gondosak a társak, el is magyarázzák neki, hogy a főtefák, a tűzés pattogása bizony nagy veszélyt jelent – de van, amikor erre csak a többiek (jól előkészített, direkt az ő fülének szánt) beszélgetéséből következtetheti ki.

Azután amikor az ifjonc a vájvégen elmerülten dolgozik, eszében az elmondott dolgok összesűrűsödnek, jó kedélyű munkatársai egy vékony fenyődeszkát tűznek be feje fölé. Egy óvatlan pillanatban egyetlen mozdulattal eltörik – mely zajra az fickó ijedten kapja össze magát és rohan ki a vágatból… a munkatársak nevetésének kíséretében.

 

Ennél durvább eset volt, amikor az egyik Mák-völgyi bányában a vájár igencsak megorrolt újonc csillésére. A vizes vágatban, ahol a főtéből folyamatosan csorgott a víz, a műszak végén ácsolatot kellett cserélni. A vájár odarendelte maga mellé a csillést, beállították a támfát az egyik oldalon. Utasította, hogy fogja oda a stompot, amíg ő elmegy, keres egy másik támfát.

A bosszús vájárnak azonban esze ágában sem volt visszatérni: fogta a kabátját, az elemózsiás táskáját, és mivel eljött a sikta vége felment, mint aki jól végezte dolgát. Az újonc meg ott állt, ázott a csorgó főte alatt, amíg a váltás meg nem érkezett és haza nem küldte…

 

Az ilyesfajta beavatásokat persze hivatalosan tiltották. Volt, aki vissza is élt ezzel.

Az egyik újoncot szokás szerint a csapatvezető vájár elküldte egy nem létező szerszámért. Ő meg fogta magát, kicsit arrébb lepihent, eltöltött egy órácskát szundikálva az egyik forgalomból kieső vágatban.

A vájár már ideges volt, miért nem tért vissza a fiatal. Maga indult utána, rá is bukkant. De mielőtt leszidta volna, az új szaki felvilágosította, hogy igenis tudja, hogy az ilyesfajta kitolás tiltás alatt van – úgyhogy csak ne hőbörögjön neki a főnök. Végül az idősebbnek kellett engedni – nem jutott senkinek fülébe se a kitolás, se a visszavágás.

 

A régi szakik azt tartották, ezek az újonc-átverések, beugratások jó hatással vannak a kezdő bányászra: megtanul tájékozódni a föld alatt, megismer más embereket is, és tisztelni fogja az idős bányászokat.

Arról meg nem is beszélve... hogy bizony ők maguk is átestek ugyanezeken a beugratásokon ifjonc korukban...

---