Rézkarcok reprezentációs
mappákban
Az ötvenes-hatvanas években létrejött egy, grafikánk szempontjából
különös műfaj: a reprezentációs albumok, mappák „divatja”. Jeles évfordulókon,
a rendszer ünnepnapjainak alkalmából képzőművészek tematikus alkotásait foglalták
egy-egy albumba, melyet aztán a kisebb beosztású, de az egyes települések, az
üzemek, esetleg a megyék életében fontos szerepet játszó káderek (párt- és
állami vezetők) kaptak meg korlátozott számban.
Az 1960-as évek elején a bányásznapok ürügyén a Képcsarnok
Vállalat jóvoltából születtek meg azok az albumok, melyek a bányászatot
ábrázoló rézkarcokat tartalmazták. Minden évben más-más téma köré
csoportosították az alkotásokat. Első évben a bányamunka, a föld
alatti munka volt a fő téma, de aztán egyre tágult a témaválasztás köre.
Az 1964-ben megjelent, 23 képet tartalmazó album a bevezetője
szerint a bányászok életében bekövetkező változásokat kívánta reprezentálni.
Így a korszerű bányászati módszerek közül is került néhány a képekre – de
számunkra ennél sokkal fontosabb, hogy a képek többsége olyan, bányászathoz
kötődő külszíni épületet, tájat mutat be, melyek jó része ma már nem létezik. Külszíni
feldolgozó, osztályozó üzemek, szállítási koncentrációk láthatóak a képeken, s
mellettük a bányászok életkörülményeit javító olyan épületek, építmények, mint
a tatabányai sportstadion vagy a dorogi kultúrház. Ezek az épületek, az itt
látható utcák a bányászok és a bányásztelepülésen élők világának darabjai,
közöttük generációk sokasága élte mindennapi életét.
A képek alkotó a kor jelentős mesterei: Krajcsirovics Henrik, Czinke
Ferenc, Gacs Gábor, Ábrahám Rafael neve a kor
művészete iránt kissé érdeklődők és a bányászvidékeken lakók számára egyaránt ismerős.
A képek készítéséről a faliképekként szolgáló rézkarcoknál
elmondottak érvényesek. Az egyforma vonalak, a vonalzóval húzott egyenesek, a
papírok arra engednek következtetni, hogy magukat a nyomódúcokat nem a festők,
művészek állították elő, ők csak a vázlatokat készítették, a többit jó kezű,
gyakorlott metszőkre bízták. A lapok hátoldalán sorszámbélyegző és „MŰVÉSZILAG
ELLENŐRIZVE” feliratú bélyegző lenyomata látható. Mellettük a lap fogyasztói
ára, egységesen 87,- Ft.
Az album létrejöttének körülményeiről nem maradtak feljegyzések.
A rajzokat tartalmazó lapok kivitelezése (szélessége, a lefűzésre
szolgáló, domborítással megerősített perem) arra utal, hogy a grafikákat eleve
úgy szándékoztak nyomtatni, hogy azok mappa, album készítésére szolgáljanak.
Érthetetlen viszont, hogy akkor miért került mindegyik lapra a darabonkénti
fogyasztói ár, és az is, hogy miért szerepelnek különböző
sorszámok lapok hátoldalán. A logika azt mondaná, hogy az elkészült lapokat egyes példányait szépen sorban befűzik minden egyes
mappába… de nem így történt.
A legmagasabb sorszámok a 148-149-esek, ezért úgy vélem, az album
összesen 150 példányban készülhetett.
A mappa első oldalán öt hasábban magyarul, angolul, franciául,
németül és oroszul mutatja be a kiadó, hogy miért is jelen meg az album, mi
volt a szándék – azaz a bányászok életkörülményeinek változásának, felemelkedésüknek
bemutatása.
Minden egyes, mappába fűzött kép előtt hártyapapíron a kép tárgya,
címe olvasható ugyanezen az öt nyelven. A német és orosz nyelv nem szorul
magyarázatra. A német a bányászat ősi nyelve, oroszul a nagy testvér miatt
készítették el a feliratokat. Ám érdekesebb az angol és főleg a francia nyelv
használata. A kor és a társadalmi mozgalmak ismerve a francia szöveg és
címfeliratok nagy valószínűség szerint azért kerültek a mappába, mert abban az
időben (és részben ma is) a nemzetközi szakszervezeti mozgalom első számú
nyelve a francia volt. Feltételezem, hogy az albumból a francia bányász
szakszervezetek részére vagy azok képviselőjének is jutott – ezért szerepelnek
a feliratok e nyelven is.
A mappa 29x42 cm-es, a rézkarc
technikával készült rajzok nagyjából 19x29
centiméteresek.
A Magyar bányászat
évezredes története című mű III. kötete szerint a képek egy-egy példánya soproni
Központi Bányászati Múzeumban is megtalálható. A könyvben szereplő felsorolás
szerint ezek a képek a 77.74.1-77.95.1 leltári számot kapták – egyel kevesebb szerepel a listán, mint az itt bemutatott
albumban.
A könyv listájában a KBM állományában található további hasonló sorozatot
fedezhetünk fel az 1963-as és 1965-ös évekből, azaz ekkor is kiadásra került
hasonló mappa.
