Művészet az irodák, ebédlők falán

 

 

Ma már szinte hihetetlen, hogy a bányavállalatok, üzemek a 60-as, 70-es években tucat számra rendelhették, rendelték az alkotásokat, melyeket aztán stílustalan, szögletes fakeretben az üzemek irodáinak, folyosóinak, ebédlőinek falán láttunk viszont. S a művészek jól-rosszabbul igyekeztek eleget tenni az elvárásoknak.

 

Tény, hogy nem csak olcsóságuk miatt szerették ezeket a grafikai műveket az üzemekben, hanem annak okán is, mert a grafikák – elsősorban a rézkarcok – majdnem mérnöki pontossággal adták vissza az ábrázolt tárgyat: bányaüzemet, külszíni fejtést, aknatornyot. S egy bányászembernek, egy mérnöknek ez sokkal fontosabb volt, mint az árnyalatok finomságával megjelenített bányabéli hangulat…

 

A viszonylag nagy méretű alkotások jelentősége az utókor számára (tagadhatatlan művészi megoldásaik mellett) sokkal inkább abban mutatkozik meg, hogy olyan kordokumentumokká váltak, melyek egy ma már elveszett, vissza nem hozható világot tárnak elénk... s ma már egyre nehezebben hozzáférhetők.

Az alkotások születéséről napjainkban már nehéz feltárni információkat. Nincs adat – vagy nagyon elbújt –, hogy ki milyen módon kapott felkérést, az egyes darabok hány példányban készültek, hol, s kik voltak a közreműködők. Az az igazság, hogy a kisebb művészek alkotásai, azok születésének körülményei ma már nem fellelhetők, a nagyobb, vagy később naggyá váló művészek pedig nem tulajdonítottak jelentőséget annak, hogy az ilyen, ujjgyakorlat-számba menő alkotásaikat ouvre-jükben megjelenítsék. 

Mint ahogy azt sem lehet ma már tudni, maguk a művészek milyen mértékben vettek részt a művek megalkotásában. A kivitelezés hasonlatossága, a formák, vonalak azonossága arra enged következtetni, hogy a művészek csak a metszetek alapját képező rajzokat, vázlatokat készítették el, és azok alapján jó kezű metszők ültették át réckarcba a műveket. Egy-két képet jobban megvizsgálva, az sem kizárt, hogy az alkotók olaj vagy temperafestményei kerültek klisé alá. Az árnyalások, a fények játékai legalábbis erre enged következtetni. Ha így is történt, ez az eljárás nem különleges a bányászatot ábrázoló művek esetében, hiszen jó 6-7 évtizeddel korábban az osztrák-magyar monarchiát bemutató könyvsorozat képei ugyanígy készültek.

Pedig az itt bemutatott képek alkotói között olyanokat találunk, mint a később Kossuth-díjas Feledy Gyula, Csohány Kálmán vagy Czinke Ferenc.

 

Az ilyen és hasonló alkotásokról a MBÉT III. kötete igyekszik a legteljesebb leltárt adni, de még ma is bukkannak fel eddig nem ismert darabok.

 

A könyvből az itt bemutatott darabokról azt lehet megtudni, hogy a Székesfehérváron, a Magyar Alumínium Múzeum is őriz belőlük egy-egy példányt. A képek szerzőinek nevét jómagam is innen ismertem meg. Megjegyzem, az utolsó kép szerzőjeként a köynvben Kondor Béla szerepel, de az aláírásból megállapítható, hogy az helyesen Kondor Lajos, a szintén e korban alkotó grafikusművész volt...


1.
Lenkey (?): Külszíni fejtés (Visonta)
Egy külszíni fejtés, a háttérben hőerőmű. A kép valószínűleg Visontán készült, a háttérben a Mátrai Erőmű.
2.
Ism.: Vízalatti jövesztés
A kép egy vízalatti jövesztést ábrázol, valahol Magyarországon...
3.
Csohány Kálmán: Függőszékes személyszállítás
A Mecseki Ércbányászati Vállalat II. sz. bányaüzemében alkalmazták ezt a szállítási módot.
4.
Feledy Gyula: Frontfejtési munka
Széleshomlokú fejtés (frontfejtés) hidraulikus támok védelmében
5.
Bojtár Károly: Kutatófúrás
A bányászat előkészítő munkálatainak legfontosabb része, az ásványvagyon megkutatásához szükséges fúrás végzése
6.
Kondor Lajos: Aknaudvar
Egy bányaudvar lejtakna bejáratával, a háttérben aknatornyok


Ha valami részletesebben érdekel, esetleg segítségre van szükséged: