Hazánk egyik legrégebbi folyóirata a tudományos élet eredményeit bemutató "Élet és Tudomány" című lap. Első száma több mint 60 évvel ezelőtt, 1946-ban jelent meg. Volt időszak, amikor hetente több mint kétszázezer példányt adtak el belőle. Sokáig az egyetlen olyan lap volt, melyből az érdeklődők megismerhették a nagyvilág tudományos-technikai életének legújabb eredményeit.
A szocializmus idején - elsősorban az 1948-tól az ötvenes évek végéig terjedő időszakban - a folyóirat gyakran adott helyet a bányászatot bemutató cikkeknek. Ennek persze elsősorban politikai oka volt - ám a mai érdeklődő igen sok érdekes technikai, műszaki részletet, ma már nem ismert érdekességet tudhat meg az e mesterséggel foglalkozó cikkekből.
1948-ra már befejeződtek a nagy gazdasági és társadalmi változások az országban. 1946-ban államosították a bányákat, év végén a kohászati üzemek is állami kézbe kerültek – kezdetét vette hazánk történelmének egyik legkeményebb időszaka. A politika által keltett vihar végigsöpör szakmánkon is, a korábbi bányavezetők ellen koncepciós perek sora folyik, s ebben az évben ítélik halálra a magyar és a nemzetközi olajkutatás kiemelkedő személyiségét, Papp Simont a MAORT-perben.
A kétkezi munkások közül is a bányászok a legfontosabbak közé tartoztak. A jól ismert erőltetett iparosítás, a mindenáron önálló gazdasági létre való állami törekvés egyik alappilére volt a bányászat.
A kor politikájának egyik fő jellemzője volt a munkásosztály kiemelt szerepének hangsúlyozása. A kétkezi munkások között is a bányászok a legfontosabbak közé tartoztak. A jól ismert erőltetett iparosítás, a mindenáron önálló gazdasági létre való állami törekvés egyik alappillére volt a bányászat.
Ezzel együtt igen komoly problémákkal küzdött az ágazat. A hozzá nem értés, a mindent osztályharcos alapon szemlélő politika az egyébként igen szilárd szakmának is sokat ártott. Ugyanakkor a szívvel-lélekkel dolgozó szakemberek – legyen azok beosztott vájárok vagy bányamérnökök – igyekeztek a lehető legtöbbet megtenni szakmájuk becsületéért. Ezekről az időkről számos irodalmi műben, szakmai dolgozatban olvashatunk.
Természetesen ebből a folyamatból a tudományos élet, és vele együtt a tudományos újságírás sem maradhatott ki. A kor bányászati témájú tudományos-technikai cikkei nem nélkülözik a politikával átitatott látásmódot – de még ezzel együtt is igen fontos dokumentumai a kor bányászatának.
Így ír erről a hazai szakmunkásképzés történetét feldolgozó könyv:
Az Élet és Tudományban megjelent cikkeket érdemes szakmai szempontból tanulmányozni, de a fent röviden vázolt társadalmi-politikai események visszatükröződése is jól látható bennük…
Az oldalak digitalizálásánál megtartottam azokat a lapokat is, melyek az adott cikk előtt és után láthatók a folyóiratban adott számában. Nem egy esetben ezek a bányászatról szóló cikknél is jobban tükrözik a kor hangulatát.
Az 1948-as évben még csak három darab bányászati témájú cikk jelenik meg a folyóiratban, de ezekben a fő szempont már a nagy szovjet testvér példájának ismertetése és felhívás annak követésére. Sok-sok éven át fog még találkozni az Élet és tudomány olvasója ezzel a ideológiai állásponttal.
Nem igazán értek a szénhidrogén-bányászathoz, de figyelemreméltó a 29. számban ismertetett, a föld alatt húzódó szénmezőből történő gáznyerés bemutatása. Mintha napjainkban (2013 eleje) éppen az ehhez hasonló, a tengerentúlon megvalósuló „palagáz”-bányászatra rímelne a téma…
A rudabányai vasércről szóló cikk kapcsán a 2. oldalon látható rajzra hívom fel a figyelmet: a hatalmas vasérc tömb mellett eltörpül a Szent István Bazilika épülete…
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
A bányászat történetével foglalkozó szakirodalomból és társadalomtudományi művekből tudjuk, hogy egy évvel később a szénbányászat igen komoly gondokkal küzd. A bányák nem tudják az igényelt szénmennyiséget kitermelni, sorozatos balesetek veszélyeztetik a dolgozókat, a fő stratégiai irányok hibás kijelölése és az ezzel járó folyamatos átszervezések sem tettek jót a szakmának.
Januárban a 4. számban arról olvashatunk, hogy jobban él a bányász – ami a korábbi évtizedekhez képest igaz is volt. De még a más termelőmunkát végzőkhöz képest is jobb volt életük, de ezt nem irigyelhette tőlük senki se ekkor, se később.
A 20. számban érdekes cikket olvashatunk a majdani duna-menti acélműről. Akkor még úgy tervezték, hogy az Mohácson kerül megépítésre – a cikk éppen ennek okait taglalja. Ám ma már tudjuk, hogy az a bizonyos acélmű nem ott, hanem jó ötven kilométerrel északabbra egy újonnan születő várossal együtt jött létre – ma Dunaújvárosnak hívják ezt a települést.
Ebben a számban egyébként három cikk is megjelent a bányászatról, nem véletlenül. Szükség volt a nehéz fizikai munkát végzőket kiemelni, nélkülözhetetlen volt tevékenységük. Az Éretlen szén című cikk címe melletti grafikára hívnám fel itt a figyelmet, melynek szövege: „Szavazz a Népfrontra”… nem mintha másra lehetett volna szavazni 1949-ben…
