|
A régi korokban a különféle gazdasági szervezetekben, az uradalmakban, mezőgazdasági üzemekben, gyárakban igen elterjedt volt a munkabárcák használata. Arra szolgáltak, hogy a kétkezi dolgozó részére tanusítsák az elvégzett munkát. Leggyakoribb közülük az ún. "robotbárca", ami a robotmunkavégzésre kirendelt személy kapott egy-egy egységnyi munka befejezésekor. Léteztek úgynevezett "gyalogosbárcák" és "igásbárcák". Ez utóbbiak a fogatos robot elszámolására szolgáltak.
Általában nem volt felirat rajtuk, legfeljebb egy-két betű - hiszen az ezekben az ágazatokban dolgozó egyszerű emberek legtöbbször írni-olvasni sem tudtak.
A munkabárcáknak, robotárcáknak hazánkban egész szakirodalma alakult ki, vannak gyűjtők, akik kifejezetten ezeket keresik.
|
|
Egészen különleges és igen ritka darabnak számítanak az Első Duna-Gőzhajózási Társaság napszámos, vagy más néven "talicskás" bárcái.
A bárcákat az Rt Pécs-Mohács között létesített vasút mohácsi Duna-kikötőjében használták, a szénnek a vagonokból történő kirakodása és uszályba rakodása során. Raýman János a "Bányászatról az érmek nyelvén - a pécsi és baranyai bányászat érmei és jelvényei" című könyvében leírja, hoyg ezt a munkát asszonyok végezték.
Egy talicska szén átrakodása után egy bárca járt, amiket péntekenként lehetett pénzre váltani. Léteztek nappali és éjszakai bárcák (az előbbiek NB jelzéssel), az utóbbiakért több fizetés járt.
|
|
|
Akit jobban érdekel a bárcák, zsetonok különleges világa, annak ajánlani tudom a ZSETONGALÉRIA oldalait. |
Ha valami részletesebben érdekel, esetleg segítségre van szükséged:
